Uton vagyok, s nem vagy velem,

Jó angyalom, szép kedvesem,

De jól tudom, lépésimet

Hiven kiséri szellemed.

Csak azt tudhatnám, édesem,

Minő alakban jársz velem?

Tán e szellő vagy, mely illattal

Röpűl hozzám s játszik hajammal?

Az alkony pírja vagy talán

Amott az ég boltozatán?

Vagy tán az esti csillag, mely

Reám ezüst sugárt lövel?

Vagy a madárka vagy, ki ottan

Ugy megdalolgat a bokorban?

Vagy a kicsiny virág vagy itt,

Ki úgy veti rám szemeit,

Mikéntha mondaná: oh törj le,

És vígy magaddal, tégy szivedre!…

Mondd meg nekem, súgd meg nekem

Melyik vagy, édes kedvesem?

(Nagy-Kőrös.) -388-