Elég soká voltunk fajankók,

Legyünk végtére katonák!

Elég volt már a furulyából,

Riadjatok meg, harsonák!

Elől pofoznak, hátul rugnak,

Hazám, tovább is tűrsz-e még?

Nem lobbansz föl, míg mennykövével

Föl nem gyujt a haragos ég?

Oh nemzetem, hát bírnak téged

Örökké féken tartani

A nagyfejűek s kisszivűek

(A táblabírák) szavai?

Vagy úgy van, a mint ők beszélik,

Hogy elfajult már a magyar,

Hogy gyöngeségből, gyávaságból

Harczolni nem bír, nem akar?

Hazugság, szennyes gaz hazugság

S mint a nyelvetek, akkora;

Nem pezsg, nem habzik a magyar nép,

Csendes, de tüzes, mint bora.

Csak volna harcz, csak öntenék már

Vérünket, bár csak öntenék!

Majd meglátjátok, holtrészeg lesz

Minden csepptől egy ellenség.

Siess, hazám, napfényre hozni

Világraszóló híredet,

Mit német járom, német ármány

Elrablott és eltemetett.

Jőjön ki kardod a hüvelyből,

Mint fellegek közűl a nap,

Vakúljanak meg s megvakúlnak,

A kik reá pillantanak.

Elég soká voltunk fajankók.

Legyünk végtére katonák!

Elég volt már a furulyából,

Riadjatok meg, harsonák!

(Pest.)