Isten után legszebb és a legszentebb név

A honvéd-nevezet!

Hogy ne iparkodnám hát megérdemelni

Ezt a szép, nagy nevet?

Iparkodom teljes szivembül, oh hazám,

Megvédeni téged,

Védni, fölemelni téged, s lesujtani

A te ellenséged!

Sokat lesujtottunk mi már, de meglehet,

Hogy még sok van hátra;

Hadd legyen, mit bánjuk? akárki, akárhány,

Karunk készen várja.

Jőjetek, szabadság hóhérlegényei,

Nem jöttök egyébért,

Csak hogy elvegyétek, a mit érdemeltek,

A véres halálbért.

Ti vagytok, zsiványok, kik országunk földét

Kipusztítottátok,

Fekvén rajta három száz esztendeig mint

Nehéz istenátok,

Hanem hiszen ezt a földet ti teszitek

Ujra termékenynyé:

Véreteket iszsza most, mint eddig itta

Saját népe könnyét!

Jőjetek! Ismerjük már egymást; ti futtok,

Mi űzünk titeket,

Űzünk, mint a szélvész a széjjelszaggatott

Rongyos fellegeket.

Jőjetek, hadd szúrjuk szíveiteket a

Szuronyunk hegyére,

Emlékezzetek a más világon is a

Honvédek nevére!

-430-

Honvéd vagyok; mikor nevemet kimondom

– Mi tagadás benne? –

Egy kis büszkeségnek ragyogó szikrája

Szökken a szemembe,

Egy vagyok a végre föltámadt magyar nép

Győző seregébül,

Én is segitettem koronát leütni

A király fejérül!

Hejh te király, hol van régi szép sereged,

Hol van régi fényed?

Hejh be tönkre tették a szegény honvédek,

E rongyos legények.

Rongyos vagyok, mint az ágrul szakadt, csakhogy

Mezítláb nem járok,

De több becsületem van még is, mint nektek,

Czifra uraságok.

Van bizony én nékem becsületem, de nagy,

Ország-világ előtt,

Még azok előtt is, kit szuronyom leszúrt,

Kit fegyverem lelőtt;

Még az ellenség is a kit csak magasztal

Egy szívvel egy szájjal,

Hogyne becsülné azt tulajdon nemzete,

Tulajdon hazája?

Rajta is leszek, hogy jó hírem-nevemet

Megtartsam halálig,

Vagy ha visszamék majd az otthonvalókhoz,

Elvigyem hazáig.

Az lesz ám az öröm, ha majd visszatérek

Az én enyéimhez,

És ide szorítom rendre valamennyit

Dobogó szivemhez!

Hejh az lesz ám a nap!… és még sem tudom, hogy

Mit szeretnék jobban:

Haza menni-e majd a harcz végén vagy itt

Elesni a hadban?

Társaim arczáról, a kik elhullanak,

Én arról azt látom:

A hazáért halni legnagyobb boldogság

Ezen a világon!

(Pest.)

-431-