Itt a próba, az utósó

Nagy próba:

Jön az orosz, jön az orosz,

Itt is van már valóba.

Eljött tehát az utósó

Itélet,

De én attól sem magamért,

Sem hazámért nem félek.

-426-

Miért félnénk az itélet

Napjátul?

Féljenek ők, kik viselik

Magokat oly galádul,

Kik rá törtek az ártatlan

Magyarra,

Most veri meg az úristen

Mindenható haragja!

Föl hazámnak valamennyi

Lakója,

Ideje, hogy tartozását

Minden ember lerója;

Ki a házból, ki a síkra

Emberek,

Most az egész Magyarország

Legyen egy nagy hadsereg!

Ki is megyünk, szó sincs róla,

Mindnyájan,

Meghalni, vagy győzedelmet

Nyerni a szent csatában.

Szent a csata, nem harczolunk

Királyért:

Király ellen szabadságunk

Istenünk és hazánkért!

Átkos király, érezted hát

Vesztedet,

Az ördögnek, hogy megmentsen,

Eladtad a lelkedet.

De hiába volt a vásár

Elhihet’d:

Kit az isten elhagyott, azt

Az ördög nem menti meg.

Sok az orosz, nagy a száma,

Mi haszna?

Több lesz ott a magyar; talán

Száz is jut egy oroszra.

És ha volnánk kevesebben,

Mint azok:

Hála isten, minket hí ugy

A világ, hogy magyarok!

Ne féljetek, gyermekink, ne

Féljetek,

Nem szúr által dárdájával

A vad kozák titeket;

Feleségink, kedvesink, ne

Sírjatok,

Idegenek ölelése

Nem tesz csúfot rajtatok.

S ti apáink, anyáink, szent

Halottak,

Sírotokon ellenség ne

Tapodjon, nem tapodhat;

Inkább veszszen ki nemzetünk

Egy szálig,

S dagadjon föl kifolyt vérünk

Árja az ég boltjáig!

Minden, a mi szent előttünk,

Koczkán van,

Ha a világ támad is meg,

Győznünk kell e csatákban;

Ha miljomnak el kell veszni,

Veszszen el!

Ki fogna most fukarkodni

Életével, vérivel?

És te isten, magyarok nagy

Istene,

Légy népeddel, hű népeddel,

Jó népeddel, légy vele!

Tedd hatalmad fiaidnak

Lelkére,

Világdöntő haragodat

Fegyvereink élére!

(Pest.)