Fogadjatok be, ti dicső falak,

Fogadj magadba, híres ősi vár!

Légy üdvezelve… hol a hős lakott,

A költő ottan lelkesedve jár.

Mily hős lakott itt, a nagy Hunyadi!

Mily lelkesűlés éget engemet!

Szivemnek hangos dobbanásai,

Beszéljetek ti ajkaim helyett.

Itten lakott, tán olykor épen itt

Gondolkodék e bástya tetején,

Innen tekintett a jövőbe ő,

A honnan most a multba nézek én.

-425-

Itt pihené ki fáradalmait,

Midőn elzúgtak a kemény csaták,

Melyek Konstantinápoly tornyain

A büszke félholdat megingaták.

Jó pihenő hely… csendes szép magány

Mélyen lehajló völgynek zöld ölén…

Itt len a vár; nem éri a vihar

Még a zászlót sem tornya tetején.

El van rejtezve a világ elől

E szent magány; beléje más nem lát,

Csak messziről fehér fejével a

Hegyek nagyapja a vén Retyezát.