Második ellenversszak.
Volt ki védjen előbb az
Éjjeli borzalom és a nyilak
Ellen: a hőskarú Ajas;
De elragadá őt a boszús ég.
Ah mily öröm, mily öröm lesz részem ezentúl?
Miért nem vagyok ott, hol az
Erdős bérczfok emelkedik,
Hablocsolta Sunion alatt,
Újra köszöntve a szent
Athen ormait onnan!33)
(Teukros fellép).
Teukros. Sietve jöttem, látva, hogy a fővezér.
Agamemnon gyors léptekkel tart e hely felé:
S látom, baljós szavakra készül ellenem.
(Agamemnon fellép).
Agamemnon. Te vagy hát, a mint hallom, a ki vakmerőn
S büntetlenül merészelsz szólni ellenünk?
Mondom, te, a hadi rabszolganő fia?
Bizony nemes anyától nyervén éltedet,
Lábújjhegyen járnál most, s égre szólanál,
Ha így, mint semmi, harczra kelsz a semmiért;
S hánytorgatod, hogy nem vagyunk sem a sereg,
Sem a hajók vezérei, sem tieid;
Nem, Ajas, mondod, hadvezér volt önmaga.
Nem szégyen, rabszolgától ilyent hallani?
Ki az, kiről ily büszkén, ily fennen beszélsz?
Hol állt, hová ment, hol nem voltam én jelen?
Nem volt Argos seregében férfi kivüle?
Bizony rossz harczra szólítottuk egykoron
Achilles fegyveréért Argos népeit,
Ha egy Teukros gonosznak mondhat mindenütt,
S ti a győzöttek nem nyugosztok meg soha
Abban, mit a birák többsége rendele,
Hanem gonosz szavakkal támadtok reánk,
Vagy titkon áskálódtok, mert elbuktatok.
De ily szokások mellett nem lehet soha
Akármily törvényt állandóan fentartani,
Ha eltaszítjuk azt, ki győzött jog szerint,
S előre hozzuk a hátul maradtakat.
Nem tűrhető ez. Nem legbiztosabbak ám
Az izmos vállú, széles hátú emberek;
A bölcsek győzedelmeskednek mindenütt.
Bármily hatalmas a bikának tompora,
Kis ostorszíj előre hajtja egyenest.
S e gyógyszer vár reád is, látom, csakhamar,
Ha észre nem térsz, bölcseséget nem tanulsz:
Ki egy nem lévő ember, egy árnyék miatt,
Ily vakmerően, ily sértő gőggel beszélsz.
Nem térsz eszedre? S tudva születésedet,
Nem fogsz helyetted szabad embert küldeni,
A ki nevedben elvégezze dolgodat?
Mert én a te szavadra már nem hallgatok;
A barbar nyelvet nem tudom megérteni.
Kar. Oh szállna bár mindkettőtökre bölcseség!
Mert ennél jobbat nektek nem kivánhatok.
Teukros. Ah! mily csalékony, mily gyors szárnyakon tünő
Az emberek hálája holtjaik iránt,
Ha még ez embernek sincs pár csekély szava
Számodra, én Ajasom, a ki annyiszor
Adád érette a csatákon éltedet!
El van feledve mindez, elmult, elveszett!
Oh te, kiből most annyi balgaság beszél,
Nem emlékszel már arra semmikép, midőn
Az ostromlott táborban megszorultatok,
S csatát veszítve mind megsemmisültetek,
Mint mentett ő meg egyedül, míg a hajók
Ormán köröskörül már fellobbant a láng,
S Hektor keresztül rohanván a sánczokon,
Merész ugrással a hajófödélre tört?
Ki verte vissza? Nemde annak műve volt,
Kiről azt mondod, hogy lábát se’ mozdítá?
Vagy ezt tevén, nem tett szemedben helyesen?
S midőn ismét Hektorral viadalra szállt,
Sorstól jelölve, nem parancsotok szerint:
Nem választott számára gyáva zálogot,
Ázott sárföldet; oly könnyű volt az, hogy a
Sisakból elsőnek kellett kiszöknie.34)
Ily tetteket művelt ő, és én is vele,
Én a rabszolga, a barbar nő gyermeke.
Mily arczczal szólhatál így, oh boldogtalan?
Nem tudtad, hogy apádnak apja is, az ős
Pelops barbar volt, Phrygiából származott?
Hogy Atreus, ki téged nemzett, a gonosz,
Testvérét önnön gyermekével éteté?35)
Magad pedig a krétai nőtől születél,
Kit kedvesének karja közt talált atyád,
S a hallgatag halaknak prédául dobott.36)
S te hányod még szememre származásomat?
Atyámnak, a ki nemzett, Telamon neve,
Ki a seregben hősiessége dijaként
Anyámat nyerte hitvesül, Laomedon
Királyi lányát; választott ajándokul
Jutalmazá őt ezzel Alkmene fia.
És ily nemes szülők nemes szülötte, én,
Most meggyalázni hagynám ennen véremet,
Kit ily gyászban sirjától is megfosztanál,
És nem szégyenled, ezt nyiltan kimondani?
De tudd meg, ha e holttestet megtámadod,
Mindhármunkat megtámadsz egyaránt vele;37)
Mert szebb lesz rám bizonynyal értte esnem el
Hős küzdelemben, mint ha nődért harczolok,
Vagy testvéred nejéért vesztem éltemet.
Gondolj tehát magadra inkább, mint reám;
Mert ha megbántasz, egykor még sajnálhatod,
Hogy bátor és nem gyáva voltál ellenem.
(Odysseus fellép).
Kar. Király, Odysseus, épen jókor érkezél,
Ha csillapítni és nem lángot szítni jösz.
Odysseus. Mi történt? Már a távolból felém hatott
Ez elhúnyt hős mellől az Atridák szava.
Agamemnon. Nem kellett épen most, Odysseus király,
Ez embertől gyalázatos gúnyt hallanom?
Odysseus. Minőt? Mert annak meg szoktam bocsátani,
Ki rossz beszédre rossz szavakkal válaszol.
Agamemnon. Rossz szókat hallott, mert rosszat tett ellenem.
Odysseus. Mit tett, mi által úgy megsértett tégedet?
Agamemnon. Nem hagyja a halottat temetetlenül,
Azt mondja, sírba rejti ellenemre is.
Odysseus. Lehet szemedbe igazságot mondanom,
S továbbra is barátul fogsz tekinteni?
Agamemnon. Beszélj; különben esztelen volnék, hiszen
Te vagy legjobb barátom Argos népe közt.
Odysseus. Hallgass tehát! Az istenekre meg ne tedd,
Hogy e halottat eldobd temetetlenül;
Ne vegyen rajtad oly erőt a gyűlölet,
Hogy vakmerőn lábbal tiporjad a jogot.
Engem gyűlölt legjobban a sereg között,
Mióta elnyerém Achilles fegyverét;
És mégsem tudnám, bármint érzett ellenem,
Úgy meggyalázni Ajast, hogy ne mondanám:
Ő volt Achillesen kivül a legnagyobb
Hős mindazok közt, kik Trójába jöttenek.
Nem sujthatnád gyalázattal hát jog szerint;
Mert nem őt, ám az égi törvényt sértené
E tetted. Nagy bűn a halottat bántani,
A ki nemes volt, bár gyűlölted egykoron.
Agamemnon. Te harczolsz érte így Odysseus ellenem?
Odysseus. Én; gyűlölém, míg illő volt a gyűlölet.
Agamemnon. Nem illik-e gunyolnod a halottat is?
Odysseus. Ne lelj, Atrida, rút haszonban örömet.
Agamemnon. Királynak nem mindig könnyű a kegyelet.
Odysseus. De könnyű megfogadni jó barát szavát.
Agamemnon. Derék ember fölebbvalóját követi.
Odysseus. Hagyd el; jó szóra hajtva is csak úr maradsz.
Agamemnon. Gondold meg, mily embernek nyujtasz kedvezést.
Odysseus. Ellenségem volt, ámde bátor és nemes.
Agamemnon. Mit tészsz? Igy tiszteled holt ellenségedet?
Odysseus. Az érdem nálam győz a gyűlölet fölött.
Agamemnon. Az ily embernek állhatatlan a neve.
Odysseus. Bizony sokszor lesz ellenséggé a barát.
Agamemnon. S te az ilyen barátot dicséred talán?
Odysseus. Nem szeretem dicsérni a kemény szivet.
Agamemnon. Még gyávákul fogsz minket feltüntetni ma.
Odysseus. Nem, csak igazságosnak az egész nép előtt.
Agamemnon. Azt kivánod hát, hagyjam eltemetni őt?
Odysseus. Bizonynyal azt; mert ehhez én is eljutok.
Agamemnon. Mindenki úgy tesz, a miként javára van.
Odysseus. Kinek javára tennék, ha nem magamért?
Agamemnon. Tied legyen hát ez a tett, nem az enyém.
Odysseus. Akármit tégy, nemesnek fognak mondani.
Agamemnon. Tudd meg hát, értted sokkal többre kész vagyok,
S ennél nagyobb kegyelmet is teszek veled;
De az, itt fenn s a föld alatt, mindig gyűlölt
Ellenségem lesz. Most tedd azt, a mit akarsz.
(El).
Kar. Csak a botor mondhatja azt, Odysseus,
E tett után, hogy nincs lelkedben bölcseség.
Odysseus. És most kimondom, Teukros: ép’ oly jó barát
Leszek ezentul, a mily ellenség valék.
A holtat eltemetni kész vagyok veled,
Megosztom munkád, semmit sem mulasztok el,
Mit a halandó a legjobbakért tehet.
Teukros. Dicső Odysseus, mindenben magasztalás
Illet meg; nagyban megcsalád várásomat.
Mert a seregben Ajas legfőbb ellene
Lévén, te védelmezted őt most egyedül,
S nem tűrted élve a halott gyalázatát,
Miként a hadvezér akarta, e bolond,
Ki méltó testvérével együtt ide jött,
Hogy meggyalázva, temetetlen dobja el.
Azért Olympos atyja, s jól emlékező
Erinys, és Diké, a szörnyű bosszuló,
Pusztítsa el a gonoszokat gonoszul,
Mint ők akarták ezt eldobni becstelen!
De nem merem, oh ősz Laërtes gyermeke,
Engedni, hogy kezeddel éríntsd ezt a sírt,
Mert félek, a halottnak ellenére lesz.
De másban légy segítségünk, s ha valakit
Hoznál a hadseregből, nem lesz az se’ baj.
Minden másról magam gondoskodom; de te,
Légy meggyőződve, hozzánk nagylelkű valál.
Odysseus. Készséggel tettem volna; ám szolgálatom
Ha nincs kedvedre, távozom, mint rendeled.
(El).
Teukros. Legyen elég; immár messze haladt
Az idő. Ti ássátok meg a sírt
Kezetekkel, ti meg a szent fürdőre tüzet
Gyujtsatok a magas háromlábu körül, hogy
Lángja lobogjon.
Az egyik csapat hozza elő
Sátra alól fegyvereit.
S te, gyermeke, fogd szeretettel
Velem együtt atyádat, emeld fel,
Mint birja erőd; mert a sötét
Vér egyre lövel még ereiből.
Rajta, ki jó barátja vala,
Siessen, lépjen előre, tegyen,
Fáradjon a férfiúért, a kinél
Senki se’ volt jobb e világon.
Kar. Sokat látva sokat tud az ember,
Ám a jövő sorsot
Semmi jós sem látja előre.
