Az ősi kór gyötri e házat egyre még,

S nem kötik a viszálkodó

Gyermeki párt baráti frigy

Szálai össze boldogan.

Ah egyedül maga küzd Elektra,

A boldogtalan, atyja gyász

Sorsán sírva, epedve, mint

A panaszos csalogány;

Őt nem ijeszti a halál,

Kész odadobni életét

A gonoszok halálaért.

Ah van-e ily szerető leány több?