A magyar könyvkereskedelem 1868-tól napjainkig.

Az 1867-iki kiegyezés után az alkotmányát visszanyert magyar nemzet teljes erővel indult meg a fejlődés szabad útján a jövendők felé.

A magyar könyvkereskedelem is ebben az új korszakban érte el fejlődésének tetőpontját. Hatalmas irodalmi vállalatok keletkeztek, a «Magyar Tudományos Akadémia» is céltudatos munkásságot fejtett ki és nagybecsű irodalmi művekkel gazdagította irodalmunkat. A «Nemzeti Hirlap» 1876-iki évfolyamában íme már ezeket írta: «A könyvkiadó vállalatok közül ezidőszerint a birálva kiadó Ráth Mór mellett a Franklin-Társulat és az Athenæum látják el a piacot olvasmányokkal. Olcsó kiadványokban sincs hiány. Az «Olcsó Könyvtár», a «Magyar Könyvesház» egymással versenyezve számos kiadvánnyal igyekeznek szaporítani a családi könyvtárakat.»

1878-ban megalakult a «Magyar Könyvkereskedők Egyesülete», mely szabályozta a magyar könyvkereskedelmet, megalkotta a szokásjogot és ami a legnagyobb és legüdvösebb eredmény volt: megteremtette saját nemzeti könyvészetét. Az alakuló közgyűlésen 43 könyvkereskedő jelent meg. Első vezetői voltak: Pfeifer Ferdinánd elnök, Aigner Lajos alelnök, Dobrovszky Ágost, Franke Pál, Horovitz Guidó, Kókai Lajos, König Alajos, Lauffer Vilmos, ifj. Nagel Ottó, Révai Sámuel, Petrik Géza, Tettey Nándor, Weiszmann Adolf, Wodianer Fülöp és Zilahy Sámuel. Az egyesület megalakulása után megindult a magyar könyvkereskedelem hivatalos lapja, a «Corvina» is, mely azóta állandóan fenntartja a könyvkereskedők között az érintkezést és állandóan közli a könyvészetet, a hivatalos jelentéseket és a könyvkereskedelmet érdeklő eseményeket is feljegyzi.

Az utolsó évtizedekben nagy lendületet vett a modern antiquárium és a részletüzlet. Ez utóbbinak különösen a nagy gyüjteményes művek szolgáltak anyagul és az első időben meglehetős eredményeket is ért el.

Ezen korszak elején a legnagyobb és legönzetlenebb könyvkiadói tevékenységet Ráth Mór fejtette ki. Elejétől fogva nemes és nagy célokért küzdő iránya volt: a jelesek legjelesebb műveinek a kiadása. És ezeknek a céloknak minden -117- tekintetben meg is felelt. A neki kiadásra felajánlott műveket szigorú bírálat alá vette s csak az esetben vállalkozott azok kiadására, ha tartalmuk értékes volt s érdemesnek tartotta arra, hogy a magyar irodalom kincsei között helyet foglaljanak. S így az ő neve valamely könyvön mint kiadóé, bármily ismeretlen szerző műve lett legyen is, nemesi levél volt.

Mindjárt a kiegyezés után megalapította báró Eötvös Józseffel a népiskolai irodalmat, a honvédirodalmat, a törvénykezési és közigazgatási irodalmat. Első nagyobb vállalkozása a «Családi Könyvtár» volt, melyről ő maga jegyezte meg, hogy «díszes oktavo, egyforma alak, nagybetűs nyomtatás, jó papir, igen jutányos ár, elévületlen értékű tartalom, nemesítő, érdekes olvasmány, a külföldi műveknek előkelő írók által készített jeles fordítás – tehát nem az oly gyakori, kezdők által készített fércmunka». És csakugyan ilyen volt. E gyüjteményben jelentek meg Ebers, báró Eötvös József, Horváth Mihály, Jókai Mór, Kölcsey Ferenc, Toldy Ferenc s még számos jeles magyar és külföldi író művei. Nevezetesebb kiadványai közé tartoznak: Fraknói Vilmos dr., Salamon Ferenc, Szalay László, Szabó Károly, Szilágyi Sándor, Thaly Kálmán, Vámbéry Ármin és Wertheimer Ede történeti, gróf Hübner Sándor, Holub Emil dr., gróf Teleki Sámuel és Stanley Henrik utazási, báró Kemény Zsigmond, báró Jósika Miklós és Vas Gereben szépirodalmi művei, Dóczy Lajos színművei, Orczy Tekla bárónő imakönyve és Shakespeare színműveinek illusztrált kiadása, mely 6 kötetben, nagy 4-rét alakban, számos képpel és teljes lapokat elfoglaló illusztrációkkal jelent meg.

Páratlanul állanak azonban a magyar irodalomban Ráth Mór magyar klasszikus kiadásai. A klasszikusok sorozatát Arany János műveivel kezdte meg, kinek nagyobb elbeszélő költeményeit kis 4–12 krajcáros füzetekben is kiadta, hogy ezáltal a szegényebb néposztálynak is módot nyujtson a nagy magyar költő műveinek élvezetében, melyek tele vannak gyönyörűséggel és igaz magyar érzéssel. Arany János műveit 71 különféle kisebb és nagyobb kiadásban bocsátotta közre; a legteljesebb «összes műveinek, hátrahagyott iratainak és levelezéseinek» emlékkiadása 12 kötetben. Arany János után kiadta Vörösmarty Mihály műveit, melyeket az örökösöktől zárt ajánlati úton 10 évre 9000 forintért vett meg. Ráth Mór a szerződés -118- alapján és tartama alatt Vörösmarty Mihály összes műveiből két kiadást rendezett, azonkivül lirai és epikai költeményeiből külön kiadásokat is bocsátott közre. A klasszikusok sorozatát követték még Tompa Mihály és Tóth Kálmán.

Örökbecsű kiadványa azonban Ráth Mórnak Arany János balladáinak díszkiadása, melyet Zichy Mihály, a jeles festőművész látott el rajzokkal. Kiváló előszeretettel, kedvvel és gyönyörűséggel foglalkozott Zichy Mihály e költemények művészi magyarázatával, azok egész szövegét is a saját kezével írta meg, mondhatni a szavakat a rajzokkal mintegy művészi egységbe olvasztotta össze, mi különösen érdekessé és becsessé teszi e gyüjteményt.

Ráth Mór valóban nagy és tudós könyvkiadó volt. Működésének 40 éve alatt nem kevesebb, mint 1071 művet 1473 kötetben adott ki. Szebben igazán nem méltathatjuk működését, mint azon ismeretlen barátja, ki a «Budapesti Hirlap» 1882. évi 122. számában ekként emlékezett meg róla: «Elég-e, ha azt mondom, törüld ki könyvpiacunk külső díszéből azt, ami benne Ráth Mór kezenyoma és kitörülted belőle az ízlést; törüld ki 25 éves irodalommunkából azt, ami az ő iniciativája, befolyása és közvetítése folytán létrejött és legjelesebb részét törülted ki irodalmunkból; semmisítsd meg az ő vállalatait és megsemmisítetted az ötvenes évektől a hetvenes évekig mindazt, elenyésző csekélységek hiján, ami becsessel bír a nemzet szellemi termékeiből.»

Ráth Mór mellett Pfeifer Ferdinánd fejtett ki nagyobbszabású tevékenységet a könyvkiadás terén. 1879-ig 628 művet 928 kötetben adott ki, melyek közül csak 7 mű volt idegennyelvű – a többi tehát mind a magyar irodalmat gazdagította. Kiadványai között első helyen állott Jókai Mór újabb műveinek «népszerű kiadás»-a, melyeket 24, 50 krajcáros füzetekben jelentetett meg. Említést érdemelnek elterjedt olcsó gyüjteményei is, ú. m. az «Ifjúsági Könyvtár», a «Történelmi Regénytár», a «Nemzeti Szinház Könyvtára», a «Népszinház Könyvtára» stb. «Minden cselekedete – írja egyik életírója – az érett megfontolás kifolyása volt s eme kiváló előnyei által kedveltje lőn a közönségnek és irodalom korifeusainak is…» Ezzel a néhány szóval Pfeifer Ferdinánd egész ténykedése van megvilágítva. 1879-ben – halála után – üzletét öccse, Pfeifer István vette át. -119-

1868-ban Aigner Lajos, Rautmann Frigyessel társulva, alapított könyvkereskedést, azonban társa egy év mulva már kilépett. 1872-ben Aigner Lajos a könyvkereskedést megnagyobbította és csakhamar szép virágzásnak indult. Későbben már könyvek kiadására is vállalkozott s ez irányban mindinkább fokozottabb tevékenységet fejtett ki, leginkább a szépirodalom terén. A szépirodalmi művek mellett egész sor tudományos és szakművet is adott ki. Kiadványaink egyik speciálitását képezték azonban az elemi és középiskolai tankönyvek, melyek sokáig uralták a tankönyvpiacot. 1875-ben megindította a «Magyar Könyvesház» című gyüjteményt s annak több kötetét maga látta el életrajzokkal és jegyzetekkel. A gyüjteménnyel célja volt: a jelesebb magyar műveket olcsó áron hozzáférhetővé tenni. Azonban mindössze 150 füzet jelent meg. Már nagyobb kitartással szerkesztette az 1878-ban megindított «Nemzeti Könyvtár»-t, melynek 42 kötetében több jeles magyar író művei jelentek meg, így: Kazinczy Ferenc, Mikes Kelemen, Katona József, Zrinyi Miklós, Pulszky Ferenc stb. művei.

Aigner Lajos nemcsak könyvkereskedő és könyvkiadó, hanem író is volt. Még 1867-ben, mielőtt üzletét megnyitotta, megírta «Az elégiáról» című pályaművet, mely a «Kisfaludy-Társaság» díját nyerte el 1876-ban megindította a «Figyelő» című irodalomtörténeti közlönyt, melynek szerkesztője és kiadója volt. E közlönyt 13 éven keresztül Abafi álnév alatt szerkesztette; emellett szerkesztette 1884-től kezdve néhány évig a «Hazánk» című történeti közlönyt is.

Emich Gusztáv könyvkiadóvállalata 1868-ban «Athenæum» címen részvénytársasággá alakult át. Mint ilyen is azt a irányt követte, melyet még Emich Gusztáv jelölt ki: a nemzeti irányt. Számos kiadványaiból kiemeljük elsősorban Kossuth Lajos iratait, Madách Imre «Az ember tragédiája» című művét, amelyet értékes illusztrációkkal adott ki s ezzel úttörő is volt a magyar díszművek létesítésében, mert ennek előtte nem igen volt ilyen kiállítású díszmunkánk. Utána Petőfi Sándor költeményeiből is rendezett egy hasonló díszkiadást. Régebbi kiadványai között ott találjuk még: Jókai Mór néhány regényét, Tóth Kálmán «Honvédmenház könyvé»-t, Degré Alajos és Lauka Gusztáv több könyvét; az ifjusági irodalmat pedig Schmid Kristóf és Hoffmann Ferenc erkölcsös irataival -120- vezette be. Az újabbak között a Szilágyi Sándor által szerkesztett tíz kötetes «Magyar nemzet története» tűnik ki, mely a millennium alkalmából jelent meg; továbbá Beöthy Zsolt «A magyar irodalom története» című gazdagon illusztrált könyve, a 12 hatalmas kötetből álló «Műveltség Könyvtára», a Dárday-féle «Közigazgatási törvénytár» s még számos kisebb és nagyobb mű, mely mind a magyar irodalom gazdagodását jelenti. Legújabban pedig az «Athenæum-könyvtár»-ral olcsó áron jó szépirodalmat igyekszik nyujtani.

A kiegyezés után feltünt új korszellem hatása alatt Révai Sámuel eperjesi könyvkereskedő is Budapestre, a központba gravitált. Bár ezen tervének megvalósítása nehézségekbe ütközött, de leküzdvén az akadályokat, 1869-ben megalapította öccsével, Révai Leóval budapesti üzletét, mely «Révai Testvérek» cég alatt mint «bel- és külföldi könyvkereskedés és nemzeti antiquárium» kezdte meg működését. Amellett azonban fenntartotta eperjesi könyvkereskedését is és a budapesti üzlet vezetését Révai Leóra bízta, kinek főleg a tudományos antiquáriumban volt nagy jártassága. A budapesti üzletalapítás azonban nem váltotta be Révai Sámuel hozzáfűzött reményeit, s így 1875-ben a könyvkereskedést két fiatal könyvkereskedőnek, Dobrovszky Ágost és Franke Pálnak adta el, kik azt saját cégük alatt folytatták. Ellenben az antiquáriumot Révai Leó tartotta meg, de a «Révai Testvérek» céget fenntartva, vezette tovább. 1879-ben azonban a két testvér ismét egyesült és ekkor Révai Sámuel, fia által támogatva, már fokozottabb mértékben fejlesztette a könyvkereskedést. 1880-ban már mint könyvkiadó lépett fel. Első kiadványa a «Regényvilág» volt, melyet azután a szépirodalmi és népszerű tudományos művek egész sorozata követett. A későbbi években már mint Jókai Mór és Mikszáth Kálmán kiadója szerepelt. Nagy népszerűségre jutott a «Jó Könyvek» című, népies irodalmi termékeket tartalmazó gyüjtemény, melynek létrejöttét az akkori vallás- és közoktatási miniszter, Trefort Ágost mozdította elő. Az akkoriban még szegény magyar ifjúsági irodalmat is igyekezett fejleszteni. Különösen oly jeles művek kiadását tartotta szem előtt, melyek a serdültebb ifjúságnak érdeklődését minden tekintetben felölelték.

Révai Sámuel volt egyike azoknak, kik a «Magyar Könyvkereskedők Egyesületé»-nek megalakulását mozdították elő. -121- Azonkívül a részletüzlet meghonosítása is az ő érdeme. Nagytudású könyvkiadó volt, az irodalom alapos ismerője s nagy elfoglaltsága mellett a tudománnyal is foglalkozott, miről «A társadalmi jólét föltételei» című műve tesz fényes bizonyságot.

1895-ben üzlete «Révai Testvérek irodalmi intézet részvénytársaság» cég alatt részvénytársasággá alakult át. Az új vállalat első nagyobb kiadványa Jókai Mór műveinek 100 kötetes nemzeti díszkiadása volt, melyet a «költő király» 50 éves írói jubileuma alkalmából adott ki. Nevezetesebb és nagyobb kiadványai még: Mikszáth Kálmán, Abonyi Lajos és Ambrus Zoltán műveinek egyöntetü kiadásai, a «Klasszikus Regénytár», legújabban pedig a «Világkönyvtár» és a Révai nagy lexikona.

1869-ben ifj. Kilián György könyvkereskedését fiának, Kilián Frigyesnek adta át, míg kiadványait megtartotta és külön «Kilián György kiadóhivatala» cégen kezelte 1873-ig. Ekkor kiadványait is fiára hagyta és a kiadóhivatal cége megszünt.

A hatvanas évek végén az Eggenberger-féle könyvkereskedés új tulajdonosai, Hoffmann Alfréd és Molnár János is a könyvkiadók sorába léptek. Különös súlyt fektettek a jogi, gazdasági és tanügyi irodalomra. Kiadványaikat a kilencvenes években az «Athenaeum» vette meg.

Horovitz Fülöp, ki a hatvanas években a Magyar Mihály-féle könyvkereskedést vette át, kizárólag a tudományos antiquáriumot kultiválta. Hogy ki volt ő a magyar könyvkereskedelemnek és a tudományos világnak, azt leghívebben a «Magyar Könyvszemle» 1886. évi folyamában megjelent nekrológból tudjuk meg, mely többek között így méltatja működését: «A tudományos világban országszerte ismert egyéniség volt, kivel az újabb hazai kulturtörténetnek egy fejezete szállott sírba. A magyarországi könyvgyűjtés történetét az utolsó félszázadban senki sem ismerte úgy mint ő, ki a hazai könyvgyűjtési mozgalmakban, mint könyvkereskedő, becsüs, közvetítő és bibliográf évtizedeken át tevékeny részt vett. Ezeknek történetét megírni az ő emléke nélkül, ma alaposan alig lehet. Egyike volt ő azon keveseknek nálunk, ki alapos készültséggel, az egyetemi orvostudományi tanfolyam befejezése után lépett az antiquáriusi pályára, melyen mint szakférfiú tisztelt nevet vívott ki magának s buzgalma és ismeretei által a hazai antiquáriátust európai szinvonalra emelte.» Halála után fia, -122- Horovitz Lajos folytatta az üzletet, ki kora ifjúságától atyja oldala mellett működött s így csak természetes, hogy szintén nagy és alapos ismeretei lehettek a tudományos antiquárium terén. 1905-ben az üzlet feloszlott.

1871-ben Tettey Nándor, Pfeifer Istvánnal szövetkezve, alapított «Tettey Nándor és Társa» cégen könyvkereskedést. Pfeifer István azonban 1879-ben kilépett és ez évben elhalálozott bátyja, Pfeifer Ferdinánd üzletét vette át. 1883-ban belépett mint társ Benkő Gyula. Jelentékeny kiadványaik is voltak, melyeket Benkő Gyula 1885-ben megvett és «Tettey-féle könyvkiadóhivatal» cég alatt kezelt.

1872-ben Zilahy Sámuel alapított könyvkereskedést, melyet rövid idő alatt a számottevőbb üzletek sorába emelt. Nemcsak mint kiváló szortimenter, de mint könyvkiadó is igen jó szolgálatot tett a magyar irodalomnak. 1887-ben üzletét feloszlatta és kiadványait részben a Singer és Wolfner cégnek, részben az Eggenberger-féle könyvkereskedésnek, részben pedig a Pallas r. t.-nak adta el.

Tipikus alakja volt a magyar könyvkereskedelemnek Méhner Vilmos, ki 1872-ben mint házaló könyvkereskedő kezdte meg működését. Eleinte füzetes, olcsó gyűjteményekkel foglalkozott, későbben már olcsó könyvekkel is. Ez irányú munkásságát értéktelen regényekkel kezdte, de fokozatosan a komolyabb és értékesebb irodalomra tért át. Az «Athenaeum»-tól megszerezte a jogot Petőfi Sándor költeményei illusztrált kiadásának füzetekben való terjesztésére; ezt csakhamar követték Ribáry Ferenc «Képes világtörténete», György Aladár «A föld és népei» című műve, Vörösmarty Mihály, Tompa Mihály, Garay János, Vas Gereben stb. művei. Tankönyvei is voltak, melyeket országszerte használták. Ő volt az első, ki népiesebb irányú hetilapot adott ki, a «Képes Családi Lapok»-at, melynek nagy sikere volt és rövidesen a legolvasottabb hetilappá lett. 1895-ben kiadványait a «Franklin-Társulat» vette meg.

A «Franklin-Társulat» 1873-ban alakult Heckenaszt Gusztáv üzleteiből. A vállalat egyik főfeladata mindenekelőtt az volt, hogy elődjének nyomdokain haladjon és hírnevét tovább ápolja. Ezt szem előtt tartva, kezdte meg nagyarányú működését. Első vállalkozása a Gyulai Pál szerkesztésében megindított «Olcsó Könyvtár» volt s hogy helyes szempont vezérelte ezen vállalkozásnál, arról fényes bizonyságot tesz az eddig megjelent -123- 1700 szám. Nagy elismerésre találtak a következő kiadványok: «Filozófiai Irók Tára», «Történelmi Könyvtár», «Magyar Remekírók», a «Corpus Juris Hungarici» millenniumi kiadása, mely törvénygyűjtemény páratlanul áll a világirodalomban; továbbá a Nagy-Nemes-féle «Magyar viseletek története», Verne Gyula műveinek jogosított magyar fordítása, az «Ókori Lexikon», az «Egyetemes irodalomtörténet» és a «Modern festők».

1904-ben végbement a Lampel R. (Wodianer F. és Fiai) céggel a fuzió s ezzel egy új éra kezdődött a «Franklin-Társulat» beléletében. Ezen új érában egyik nagyobb vállalkozás a másikat érte. Ilyen nagyobb irodalmi vállalkozások a «Magyar Regényirók», a Malonyay Dezső szerkesztette «Magyar nép művészete», a históriailag nagy értékű «Árpád és az Árpádok» és Mikes Kelemen törökországi levelei-nek illusztrált díszkiadása. A legújabb vállalkozások között említendő az «Ismeretterjesztő Könyvtár», «A Hatályos Magyar Törvények Gyűjteménye», «A Franklin Kézi Lexikona», a «Kultura és Tudomány». Nagy érdemeket szerzett az utóbbi időben a jogi és orvosi irodalom fejlesztése körül.

A Lampel Róbert-féle könyvkereskedést 1874-ben Wodianer Fülöp vette meg és «Lampel R.-féle könyvkereskedés (Wodianer F., később és Fiai)» cég alatt vezette tovább. Wodianer Fülöp, mint könyvkiadó – úgy mint elődje – különösen a tanügyi irodalom terén tünt ki. 1876-ban a könyvkiadóvállalat és könyvkereskedés önálló vezetését legidősebb fiára, Wodianer Arthurra bizta, míg ő és két másik fia a nyomdát és az ujságkiadóhivatalt vezették. Wodianer Fülöp volt az, ki nálunk az első függetlenségi politikai napilapot adta ki. A lap «Magyarország» címen jelent meg, de erős hangja miatt csakhamar betiltották. Későbben azután megindította a «Budapest» című politikai napilapot. Wodianer Arthur pedig fejlesztette a könyvkiadó-vállalatot. Az ő idejében indult meg Radó Antal szerkesztésében a «Magyar Könyvtár», a «Remekirók Képes Könyvtára», «Művészeti Könyvtár», az ifjúság számára «Benedek Elek Kis Könyvtára».

Bucsánszky Alajos üzlete 1876-ban Rózsa Kálmán tulajdonába ment át és «Rózsa Kálmán és neje» cég alatt folytatta. Kezdettől fogva a népies iratok és naptárak kiadásával foglalkozott és különösen naptárai révén e cég ma már szinte fogalom a magyar néposztály körében. 1913 óta a «Szent-István-Társulat» tulajdona. -124-

1885-ben Singer Sándor és Wolfner József megalapította a «Singer és Wolfner» céget, mely ma tekintélyes könyvkiadócég hírében áll. Mint könyvkiadók különösen a szépirodalom és az ifjúsági irodalom terén fejtettek ki nagyszabású tevékenységet. Szépirodalmi vállalkozásaik sorát az «Egyetemes Regénytár»-ral kezdték meg. Piroskötésű, ízléses, olcsó köteteivel csakhamar megnyerte a magyar olvasóközönséget. Szépirodalmi kiadványaik elsőrangú írók művei: Beniczkyné Bajza Lenke, Bródy Sándor, Gárdonyi Géza, Herczeg Ferenc, Krúdy Gyula, Szomaházy István. Utazási irodalmunkat pedig Gáspár Ferenc «A föld körül» című hat kötetes művével gazdagították.

Nagyobb vállalatok még Budapesten: Pallas irodalmi és nyomdai részvénytársaság (1884 óta). Legnevezetesebb kiadványa a «Pallas Nagy Lexikona». Hornyánszky Viktor (1872 óta), a Magyar Földrajzi Intézet Részv.-Társ. (1890 óta), Kókai Lajos (1873 óta), ifj. Nagel Ottó (1877 óta), Grill Károly könyvkiadóvállalata (1905 óta) és az Univerzitás (1912 óta).

Vidéken számottevő könyvkiadó volt ebben a korszakban Stampfel Károly Pozsonyban. 1871-ben megvette a Wigand Károly-féle könyvkereskedést és mindjárt mint könyvkiadó kezdte meg működését. Egymásután adta ki nagyobb vállalatait: «Magyar Helikon», «Magyar Nők Életrajzai», «Kortársaink», «Magyar Sion Őrei», «Magyar Ifjúság Könyvesháza», «Hazafias Könyvtár», «Nemzetünk Nagy Költői», «Tudományos Zsebkönyvtár». Azonkivül számos tankönyvet is adott ki.

Ha figyelemmel végigkisérjük az egyes cégek müködését, tisztán áll előttünk a magyar könyvkereskedelem kifejlődése. Minél több könyvkereskedés és könyvkiadóvállalat alapíttatott, annál inkább szaporult az irodalom s ezzel természetesen az olvasóközönség is. Ma Budapesten körülbelül 100, vidéken pedig 400 könyvkereskedő van, tehát van irodalom és van olvasóközönség.

A magyar könyvkereskedelem utolsó évtizedének legnevezetesebb eseményét azonban nem hagyhatjuk megemlítés nélkül. Ez a Budapesten 1913-ban megtartott nemzetközi könyvkiadói kongresszus, melyen sok olyan dolgot vitattak meg, melyek a könyvkereskedelem jövőbeli fejlődését fogják irányítani. -125-