I. A család és udvara.

Dobay Alajos költő volt fiatal korában. Első boldogtalan szerelmének gyötrelmeiből állitotta össze „Elvira keserveit“. Azóta szinméz lett minden szerelme. Fölhagyott hát a költészettel sőt ötvenhárom éves korában meg is házasodott, egy vékonyka szép gyermeket, a tizenhét éves Somorjay Idát választván életepárjául.

Ez évszámbeli adatokból kitünik, hogy szegény volt Ida kisasszony, mint a templom egere, Dobay meg vagyonos; de érthetővé lesz az is, hogy a vékony gyermek csak dámává fejlődött férje oldalán és nem asszonynyá. (Lásd Schopenhauer.) De tisztességes maradt a dáma (a szó századvégi értelmében), pedig szép volt nagyon s hozzá szenvedélyes, mint egy nőstény jaguár.

Dobaynénak tehát voltak érdemei is. Egyebek között az is, hogy jól és okosan nevelte föl leánykáját: az Incit.

… Inci tizenhét éves volt; szép, üde és ártatlan, mint egy fehér rózsabimbó, melynek kelyhét még nem nyitotta föl a buja napsugár, melynek mézét még se méh, se pillangó nem szedte meg…

Hogy Dobay Alajos költő volt fiatal korában, az még nem szégyen. Különösen, ha megbánja az ember, hogy a jóizlés ellen vétkezett. Mások is követtek el közizlés elleni kihágást fiatal korukban, a mit ősz hajjal őszintén megbántak. És ilyen bünbánó volt Alajos ur is.

De hogy Dobayné csak dámává fejlődött és nem asszonynyá nemesedett öreg férje oldalán, az már nagy hiba volt. Kutfeje és okozója sok fájdalomnak és szenvedésnek. Ez volt oka szegény Kalvyl János s a kis Inci szerelmi regényének is.

*

Igy szól a történetük…

Dobayék feljöttek Pestre farsangolni. Természetesen a Nemzeti Szállóban vettek lakást és természetesen az első emeleten. Mert Dobayné ő nagysága, a ki sárosmegyei nagyuri családból származott, csak nem mehetett második, vagy éppen a harmadik emeletre lakni.

Miután azonban ez a luxus nem állott arányban az öreg tárcájával, evésben spórolták meg azt, a mit lakásban pazaroltak.

Ő nagysága mindjárt az első napon, két órai fáradhatatlan barangolás után kisütötte, hogy a legolcsóbb és mégis legkövérebb pogácsák és sambrullók egy bizonyos Zitterbarth nevezetü ó-utcai cukrászdában kaphatók.

Itt szereztetett tehát be naponkint huszonnyolc krajcárért négy pogácsa és négy sambrulló, a mi a kedves, takarékos családnak csukott ajtók mögött elköltendő reggelijét képezé.

Az ebéd már dificilisebb kérdés volt, mert a nagyvilág előtt mutatni kellett. De ez a kérdés is elintéztetett olyképpen, hogy azon esetben, ha egyedül ebédeltek, egy félreeső fülkében három leves, egy marhahus, egy pörkölt fogyasztaték tizennégy darab kenyérrel, (Dobaynak hét kellett) 1 forint 22 krajcáros költséggel; ha azonban udvarló került az asztalhoz, öt forintos költségelőirányzattal hal vagy rák, ragouts-k, crémek vagy parfaits-k fogyaszttattak érmelléki bakator, sőt néha szervietbe gondosan elbujtatott magyar vignettás „francia“ pezsgő kiséretében.

A mama akarta igy és Dobay már nem is igen bánta. Csak evett és ivott, mint az elszánt kefekötő, a ki ugy se kerülheti már ki a kridát.

Az uzsonna és vacsora tekintetében voltak Dobayék a legfényesebben sorozva.

Van ugyanis Pesten egy bölcs intézmény: a zsurfix.

A zsurfix a cifrán öltözött éhes gavallérok és kisasszonyok népkonyhája. A hol is káviárral és sonkával, vagy vajjal és szardiniával, vagy szardellával, vagdalt tojással bekent kifli és zsömlyeszeleteket, továbbá kuglereket, Albert-cakest lehet kapni teával, vagy anélkül. Van ott továbbá egyiptomi cigaretta is „ázsiai“-val töltve, vagy „ázsiai“, „török legfinomabb“ magyar pipadohánynyal töltve. Szivarok is vannak, azokon meg kravátlik. Egyrészt, mert a nyakravalótlan szivar nem szalonképes, másrészt, mert a nyakravalókat gyüjteni szokás valaki számára.

Hát ilyen zsurfix van minden rendü és rangu társaságban. És jut mindennapra kettő-három. Ez okból volt könnyü Dobayéknak az uzsonna és vacsora-téma olcsószerrel való megoldása.

A zsurfix ugyanis öttől kilencig tart, azaz négy óra hosszat, de bármikor sans-façon otthagyható.

Dobayék tehát aképp cselekedtek, hogy a négy órát kétfelé osztották. Öttől hétig az egyik zsurfixon beozsonnáztak, héttől kilencig pedig a másik zsurfixon bevacsoráztak.

Miután azonban Dobay, az expoéta, kuglereket nem evett, ennek fejében Burisek hentestől (csak tőle, mert a többi mind csalt), szabad volt neki egy szafaládét venni pótvacsora fejében, a mit ő egy óriáskiflivel egyetemben, szintén zárt ajtók mögött, el is fogyasztott rendesen, rágyujtván utána egy zsurfix-keletü nyakravalós havannára. Ő is szenvedélyes gyüjtő volt ugyanis, de a kravátli kedvéért elhozta a szivart is.

Ilyenformán az élet nem volt valami drága, mindaddig, a mig a piknikek ideje be nem következett.

A mikor azonban ez bekövetkezett, a háromszor tiz forintok és ugyanannyira rugó mellékköltségeknek tárcájából való kihuzogatását ugy megunta Dobay, hogy fogta magát és megtartván pénzéből 55 forintot (ötvenet utiköltségre, ötöt saját egyéni szükségleteinek fedezésére), a még fönmaradó 772 forintot odacsapta felesége elé, kijelentvén, hogy vagy férjhezmenjen az Inci azalatt, mig az tart, vagy ne menjen férjhez, de többet nem ad; először, mert humbug és világcsalás az egész pesti exisztenciájuk, másodszor, mert nincs több. Ő pedig a Szélvészt és a Sárkányt el nem adja (nincs az a leánya a világnak!), de meg se venné őket senki.

Miként a rablóhadjáraton csavargó csuka a kiszemelt prédára, úgy csapott Dobayné a 772 forintokra. Kedves és hizelgő lett egyszerre; költőjét Mucikának szólitotta, sőt könyekkel is áldozott ennyi nagylelküség megünneplésére.

– (Majd megmutatom én, hogy mi az a beosztás; a fele se fogy el és menyasszony az Inci! Meglátod, hogy mit birsz bennem, te nemeslelkü férfi: ideálja a férfiaknak; hogy véres verejtékkel szerzett pénzed minő kamatokat hajt az én kezemben! Bizd csak reám!)

És Inci, a szegény Inci, a ki ártatlan volt, mint egy fehér rózsabimbó, csak hallgatja, mint viszik vásárra, mint dobják piacra szüzi lényét, akár egy kihizott barmot, – s a mig hallgatja, a szemérem és harag pirja önti el fehér arcát és homlokát. De nem szól semmit; a keserü poharat hallgatagon üriti ki, mint egy jól nevelt leánykához illik, kinek szüleit nem szabad megszomoritania.

Nem is szomoritja, csak ő maga szomorkodik. Sir is éjnek idején, a mikor csöndes zokogását elfojtja anyjának jóllakott szuszogása s atyjának a szomszéd szobából áttörő hortyogása. De nappal társaságban kedves és vig mindig; fényt és boldogságot áraszt maga körül, – hiszen oly szép volt, oly fönségesen szüzies.

Volt is udvarlója elég. Olyanok, a kik szerelmesek voltak beléje, és olyanok is, a kik szerelemre már képtelenek lévén, mint a sziv nyomorékjai, hiuságból forgolódtak a szép leány körül.

Hárman valának a szerelmesek: Kertész Andor miniszteri segédfogalmazó, Sipiczky gróf, ki rokonságban volt a lengyel királyokkal (a nagybátyja Sangusko herceg, unokatestvére pedig Sapieha Ábel herceg, az Adám fia) és végre Kalvyl János báró, a piktor.

Az apa Kertész Andort szerette volna vőnek, mert jó, nyiltképü, kövérke ember volt ez a Kertész Andor és bácskai létére se nem ivott, se nem lumpolt, de az ezer lánc bácskai földje megvolt.

A mama Sipiczkyt jobban kedvelé. Először, mert Sipiczkyre majorátus néz, ha tizenhatodik Sipiczky Boleslaw, a nyomorék (a ki már legföljebb kilenc évig élhet) elhalálozik, de főképen, mert Sipiczky olyan fejedelmi megjelenés, hogy a leányához méltó csak ő lehet egyedül. Az igaz, hogy kopasz volt és hogy fogai aranynyal voltak összefoldozva; de mit tesz az, a mikor oly festői eséssel lógott rajta a Frank-féle ruha, s a mikor oly végtelen elegánciával ült arisztokratikus fején a fényes cilinder.

Kalvyl János bárót ellenben sem papa, sem mama nem protezsálák vala. A kis Inci azonban elpirult, valahányszor a szemébe nézett.

Papa és mama azért nem protezsálták Kalvyl Jánost, mert szegény volt, piktor volt és jelentéktelen, vézna, sápadt ember. Hogy a szemei fényes lángban égtek, azt ők észre nem vették. Inci pedig éppen azt vette észre és csakis azt.

A három szerelmes udvarló irányában Dobayék olyatén családi taktikát követtek, hogy a mama mindhármukhoz egyformán édes és szives, a papa ellenben egyformán zárkózott és hideg volt.

Kertész és Sipiczky, a kik mesterségükre nézve stréberek és parthiejägerek is valának, – rövid időn ama meggyőződésre jutottak, hogy a leány és a vele járó köztudomásu 3000 hold a tornyos kastélylyal azé lesz, ki a papa hidegségét képes lesz megtörni, egyszóval, kit a papa megszeret.

– Itt az öreget kell megdolgozni, – gondolta Kertész Andor és egy tervet eszelt ki.

– A vén szamarat kell megnyergelni, – mormogá Sipiczky s azonnal kész volt ő is a tervével.