Dühöm feni a kardot:

No most ütött az órád!

Oly sok csalárdság, szinkedés

Után egy élet is kevés;

Menteni meg se próbáld!

S már villan is a jó kard,

Gyilkos csapásra vontan –

De te mosollyal hirtelen

Mellém lopózol, s szememen

Egy kendő már is ott van.

Pár sima szócska, s érzem,

Ujabb tétova lep meg.

Hallom egy hulló kard zaját –

Nézd! Kifent lapjain saját

Vércseppjeim remegnek.