III.

Ezalatt Hamilton magához hivatta titkárát, és azt kérdezte tőle:

– Elkészitette a számadást?

– El, sir.

– Nos hát, mennyibe került ez a czéczó?

– Kerek harminczezer fontba, Sir, vagy hogy szokásom ellenére osztrák pénzben beszéljek: háromszázötvenezer forintba; a krajczárokat nem tudom könyv nélkül.

– Nem is olyan sok – jegyezte meg Hamilton. – A festett indiai égen csillagokat szimuláló izzólámpák igen izlésesek voltak.

– Nagyon örülök, Sir, hogy szerencsés voltam megelégedését kivivni.

– Remélem, nem kell figyelmeztetnem, hogy ezt a kis költséget vesse ki adóban India egész területére.

– Már megtörtént, Sir. Ime az előirányzat. India ezt a háromszázötvenezer forintot egy év alatt fogja megfizetni. Tekintettel az egyre növekvő éhinségre, úgy számitom, hogy ennek következtében India területén a jelen évben tizezerrel több ember fog éhhalállal mulni ki, mint a mult esztendőben. Sajnos, hogy ismét csökkeni fog az adófizetők létszáma…

– Sebaj. Anglia elég gazdag és hatalmas, hogy oda se nézzen tizezer adófizetőnek.

– A fő az, hogy Ő Felsége, VII. Edvárd király, kiért hő imánk száll az égbe, meg legyen elégedve.

– S beteg urunkra igen jó hatást fog tenni, hogy az ünnepség ily szépen sikerült. Mondhatom, a festett indiai égen csillagokat szimuláló izzólámpák határozottan csinosak voltak.