II. A szinháznál.

(Ugyanakkor.)

Igazgató: Ez már aztán kassza-raport! Még csak egy karzati jegy se maradt meg. Hát a lapok? Mit irnak?

Titkár: Mind jól irnak, csak Ludas Mátyás malicziózus.

Igazgató: Mit ir?

Titkár: Hogy a darab nem is annyira malacz, csak: szerencse. A „Szerencse-malacz“ szerinte nem is olyan disznó… azt irja: látott ő már különb dolgokat is.

Igazgató (felháborodva): A „Szerencse-malacz“ neki nem elég disznó? Na, hát ez arczátlanság! Az ember megtesz minden lehetőt, nem kimél költséget, fáradságot… (Kitörve.) De hát mit akar még ez az ember?

Titkár: Sohase törődjön vele. Nincs az az égi szent, aki ezt az embert ki tudná elégiteni. A fődolog az, hogy a többiek jól irnak.

Igazgató (reménykedve): Haraggal? Felháborodva?

Titkár: Egyhanguan követelik a darab betiltását.

Igazgató (kezét dörzsölve): E szerint ön bizonyosnak tartja a száz előadást?

Titkár: Mérget veszek rá.

Igazgató: Mit ir Taglósy? Neki olyan erélyes, meggyőző stilusa van… gorombáskodni ma csak ez az egy ember tud az egész sajtóban.

Titkár: Azt irja, hogy a „Szerencse-malacz“-ot csak egy gorilla irhatta. Sok jó megjegyzés van a czikkében, de csak egyre emlékszem. Azt ajánlja, hogy a felvonásközökben gyujtsunk meg néhány kapuczinus-füstölőt, hogy legalább a felvonások elején tisztább legyen a levegő. Szól aztán a párisi kloákáról, stb.

Igazgató: Ez már sablonos egy kicsit.

Titkár: Mond jobbakat is. Igen… most jut eszembe. Azt mondja, hogy a ki a „Szerencse-malacz“ után nem vesz gőzfürdőt, azon egy hétig meg fog érezni, hogy hol járt…

Igazgató: Mindig mondtam, hogy neki van a legtöbb érzéke a finomságok iránt. Rám nem tesz megjegyzést?

Titkár: De igen. Azt irja, hogy a főváros vállalkozója nem tud annyi szemetet elhordatni, mint a mennyit ön hozott be az országba.

Igazgató (némi elégtétellel): Ez igaz.

Titkár: S hogy ezt a sok szemetet ön mind be fogja váltani aranyra.

Igazgató: Hallgassa meg imáját a kegyes ég!… Igaz, benne van a kritikában az, hogy az emberek verekednek a jegyekért?

Titkár: Még nincs.

Igazgató: Akkor irjon erről pár sornyi jelentést a lapoknak. Hogy két hordár összeverekedett a pénztárnál s hogy az egyiket a mentők vitték haza. Az ilyet jó minél gyakrabban hirdetni. Hisz tudja, hogy a közönségnek, ha könnyü szerrel juthat hozzá, nem kell semmi, még a disznóság se!…