III.

Február.

Végre tudom már, hogy ki ő, az én szép ismeretlenem!

És sajnos, nem lehet kétségem. Az arcképe benne volt minden képes ujságban.

Csakugyan előkelő ember. Egyike legelőkelőbb betörőinknek, azoknak, akik alkalomadtán a gyilkosság tól se riadnak vissza.

Most is efféle alkalomból fedezhettem fel arcképét a képes ujságokban. Megölt egy utcai leányt, elrabolta az ékszereit, de rajtavesztett, elfogták.

A képen is olyan előkelő, amilyen a páholyban volt. A gyémántgombjára ráismerek.

Egy kicsit elszégyeltem magamat.