VI.

Május 9.

A legtermészetesebb megtorlás mindenesetre a „szemet szemért, fogat fogért.“

De előre elhatározni s elvből tenni meg ezt – fuj!

Ó azért legyünk tisztában! Én önnek, uram, nem tartozom többé semmivel. Ön nekem visszaadta, visszalökte a szabadságomat. És én, visszajutva a teljes szabadságom birtokába, ezentul, igenis, azt teszem, amit éppen akarok.

Imádkozzék, uram, hogy ne kerüljön a szemem elé valaki, aki hosszabb ismeretség után meg talál tetszeni! Mert nem lesznek aggodalmaim!

Hanem ahhoz, hogy mindjárt ennek a megtorlásnak a szándékával nézzek körül a világban – ehhez ujra kellene születnem. Legalább is másféle gondolkozásba kellene belenevelkednem.

Ön jól tudta ezt és visszaélt vele. A cudarsága tehát kétszeres… nem, ez a cudarságát százszorossá teszi. Ez olyan, mintha megölne valakit, akiről előre tudja, hogy nem fog védekezni.

De vigyázzon! A mártirok kezdenek kihalni, s nekem semmi kedvem ahhoz, hogy én zárjam be a sort!