V.

Dömötör Péter munkát kap a szerszámgyárban. Este, mikor kijön, jönnek ki a kovácsok is a kovácsműhelyből. Nézi őket. Egyszerre nagyot dobban a szíve. Sötéten, kormosan, szikrázó szemmel megáll előtte Sebők István. Ő igyekszik vele szembe nézni.

– Hallod-e hé, – mondja lassan István – hazamegyek és agyonvágom az apádat.

– Vágod a…

– De agyonvágom. Még téged is hozzá.

Reszketni kezd az elfojtott nagy indulattól és egészen halkan, szinte suttogva mondja:

– Mit csináltál a testvéremmel, te…

– Csak azt, amit te az enyémmel.

A válasz hetyke és hangos. Sértő és kihívó. Sebők István már üt is. Dömötör Péternek egyszerre a kezében a bicska. Sebők István kalapács után kap, és a bicska csak sebez, de a kalapács leteríti a földre, a kit ért.