IV.

***i műkiállitásban roppant figyelmet gerjesztett egy kép, Ákos is sietett azt csodálhatni. Midőn a műcsarnokba lépett, egy kijövő családdal találkozék, köztök volt Laura is haloványan, s gyönyörü szemeiben köny ragyogott. Minő érzés, mennyi emlékezet kapta meg e pillanatban Ákos lelkét?

Ákos érdek nélkül futa át három termet; a negyedikbe sietett, hol a remekmű volt látható.

Minő meglepetés! a remek mű egyik alakjában rögtön ráismert a Jenő előtt talált arczképre, maga Jenő is megszólamlásig hűn volt találva, a harmadik alak egy bull-dog pofa volt, görcsösen ökölre szoritott kezekkel, bosszú és irigység minden szinezetével árnyékolva.

A kép azon pillanatot ábrázolá, midőn a könyvecske átadásakor Jenő feszült kebellel a választ várja.

Valóban remek kép volt!

Szerzője nem volt megnevezve, de Ákos azonnal ráismert. Jenő tehát él, csak az a kérdés: hol? utánna járt, s megtudá, hogy az érdeklett mű az „Imperatrice“ hajó kapitánya által küldetett be Milanóból.

Ákos utnak indult.