IV. Változás

Viola János azonnal egy csinos virágkészitő hölgyhöz rohant. Itt már egészen más alakban látjuk János urat; az alázatos modort pöffeszkedés váltá fel és csak egyetlen vonásban hasonlita az előbbi kalandorhoz: ő itt is, ott is iszonyú nyomorúlt vala.

Mintha legalább is két német herczegségnek volt volna birtokosa, oly gőggel terült az ingékony pamlagra; lábait a szoba közepéig nyujtá; ajkai közé egy szivart bigyeszte s tüzet kért; Róza egész készséggel szolgált.

– Rózám! – mondá Viola – egy csókot!

– Róza nem késedelmeskedett, hanem válasz nélkül elcsattantá a csókot Jánoska ajkain, s szerényen vonult az ablakhoz, dolgozó-asztala mellé ült, és – – és munkához akart fogni.

– Ön megbocsát; sok végzendőim vannak; mi azért beszélgethetünk, habár én dolgozom is – mond Róza nyájas hangulattal.

– Hogy dolgoznál te? – kérdé Viola némi felsőbbséggel.

– Ah! tudom, hogy ez roszúl jő ki; de holnapután szállásbért s más egyebet kell fizetnem: azért elnézésért esedezem.

– Félre az effélékkel, hát nem adott nekem annyit a sors, hogy nehány pillanatot gondtalan együtt élvezhessünk. – Im itt a szállásbér negyed évre, s vásárolj holnap új bútorokat! – ezzel Kelendyné bankjegyeiből nehányat a lányka asztalára vetett. Igy mossa egyik kéz a másikat.

– Uram! ön…

– Semmi hálálkodás; mi enyém, az tied is. Én csak szerelmedet óhajtom birni.

– Az rég öné.

– De egyedül ám!

– Változhatatlanúl csak önt szeretem. – És lőn szerelmi ömlengés egész az áradásig.

Viola egy érzékeny ölelés után, párizsi kalapját félfülére vágta, és ha Földi uramnak beszélgetéséből itélhetünk – hihetőleg a külvárosi vendéglőbe készült. Bocsássuk kissé el, ő úgy is bérkocsin fog oda hatolni, mi pedig gyalogolva is elérünk, hogy neki jó étvágyat kivánjunk. Lássuk addig, mit csinál Róza? Alig lépe ki a küszöbön lovagja, gyermeki örömmel rohant az asztalhoz, felszámlálja a kapott pénzt s terveket kohol. Most kezdődik még a vig élet; egy szilaj kis jogász pattan be az ajtón; Róza karjai közé veti magát, és az új vendég keblén lehelli ki Jánoska iránti szenvedélyét. De most siessünk Viola János után különben…