Terítve a Föld: lakni tessék,

Tombolj, Világ, most szabadult el

Pokloknak minden pokla rajtad,

Ha akartad vagy nem akartad,

Hollókkal és kóbor kutyákkal

Kész a lakoma, kész az egység.

Véres bor koponya-pohárban,

Hajtsd föl, Világ, idd ki fenékig,

Idd ki hősiesen és bátran:

Most már mindegy, most rohanj végig,

Végig a Téboly zöld-vér-útján.

S Téboly, most már ne szemérmeskedj,

Szakadnak a vásznak, szakadnak,

Eljött az álmodt minden-mindegy,

Esküdjünk a mindent-szabadnak,

Bőrünk úgyis ördögök bőre:

Lakomázzunk s aztán – előre.

Ha tivornya, legyen tivornya,

Olyan mindegy, élni, nem élni

S gyáva-e az ember vagy hérosz,

Olyan mindegy: van-e tán még rossz

S van-e még tán megbecsülendő?

Herold-csizmám egy kicsit sáros,

De jövök vígság-hirdetéssel:

Ordíts, kapu és kiálts, város,

Kárhozzatok, most van a napja

S akinek van még virradatja,

Ne haljon meg kárhozás nélkül.

Egész világ szőttje kibomlott,

S én egy nyomorék fonál hurkán

Még mindig csak bénán zsibongok?

Mit törődjünk elmultak voltján?

Terítve a Föld, lakni tessék:

Éljünk dögig e nagy tivornyán.