Holdnak, mint minden jó vitéz,

Holdnak vágok és nyargalok tele Holdnak,

Mögöttem ott-hagyott, vén,

Unott és lusta éveim gyalogolnak.

Rabolón s vidáman viszem

Utólért mámoros Jövőm bizodalmát

A minden percnél szebb perc

S minden kérdésre felelet szent hatalmát.

Arany-haja s gyöngy-szeme van,

Pihegő, simuló Csoda az én lelkem,

Azért viszem oly büszkén

Istent és Időt megcsalón, érdemelten.

A Hold váró és biztató

S mi ketten sokkal több vagyunk, mint az Élet,

Sokkal hivőbb a lelkünk,

Sokkal kacagóbb, remegőbb, sokkal mélyebb.

És félnek a kisértetek

S hogy egyre jobban vágtatunk, elmaradnak

S mi csodákként csodákba

S a szabadságból rohanunk föl szabadnak.

Holdnak, mint minden jó vitéz,

Holdnak vágok, nyargalok tele Holdnak,

Mögöttem ott hagyott, vén,

Unott és lusta éveim gyalogolnak.