Sűrüjük nincsen még a fáknak,

De milyen sűrü a világ,

Rügyező bokrokban rejtőznek

Csintalan mithológiák.

Még borzongat lehe a Télnek,

De ficánkolva, szabadon,

Hujh, meztelenkedni szeretnénk

Csalogató gyep-pamlagon.

Furcsa csöndre jön riasztó zaj

S minden bokor leple alatt

Negédes álmeneküléssel

A csók a csók után szalad.

Szerelmes álarc minden arcon,

Türelme nincsen senkinek,

Perzsel-fagyaszt és ver mindenkit

A csókos, buja láz-hideg.

Vérmuzsikás, csodálatos harc,

Lihegő, ős melódiák:

Fákról és vérünk borújából

Illatosan hull a virág.