KERESZTELŐ SZENT JÁNOS.

Náci, a Lipótváros hisztériás és csenevész fiacskája, Ferenc páter bibliai magyarázatait hallgatta. Keresztelő Jánosról mesélt félelmesen gyönyörüeket a páter s a beteg képzelő-masina vágtatva megindult. Kis, terhelt, szomoru gyermek volt ez a Náci és különös dolgok is történtek a palotában. Jött a püspök, kápolnát csináltak a vörös szalonból és ők reszketve letérdeltek. Apa, anya, Licu és ő, mind térdeltek lehajtott fejjel s a püspök vizet öntött a fejükre aranyos csészéből. Sokan voltak ott, nagyon előkelőek, orgona búgott s az emberek sírtak. Nácit megcsókolta a püspök s nyolc éves szép, sápadt homlokocskája azóta még sápadtabb. Náci hallgat, szenved, kínosokat álmodik s Ferenc páter tanítja őt hittanra és a bibliára. Csudanehéz tömjénfüstben látja a palotát, az utcát, a várost, a világot Náci. Ragyog ki a füstből a menyország s lobog a gyehenna: Jézus szállong s körülötte apró angyalok énekelnek. És most, hogy Keresztelő Jánosról beszélt neki Ferenc páter, Náci reszketni kezd, mint akkor a püspök előtt. Szabó János úrra gondol s forrón, biztosan és halálosan tudja, hogy Szabó úr az a keresztelő.

Szabó János úrra gondol Náci, Szabó úrra, akit apa ki akart dobni. A szemüveges, a rossz ruhájú, titokzatos Szabó úrra, aki neki a nevelője. Ahogyan bejuthatott e palotába Szabó úr, már is csoda volt. Heródes idejében próbálta volna csak ezt egy rontó-bontó álmokat szövő tanárjelölt. De Szabó János úr mértéke is betelt már: nem sokáig járhat a palotába. Náci ismeri a bűnök lajstromát s e bűnök miatt gondol áhítattal Szabó úrra. Hallgatja, hallgatja Ferenc pátert s egyre jobban ráűl kis lelkére a biblia és istenfélelem szent köde. Nyilván okoskodik áhítatos nagyot gondolással Náci, nyilván örökéletű a biblia. Ha volt valamikor Keresztelő János, az itt van talán most is. Az el-el fog jönni gyakorta még az emberek közé a prófétákkal együtt. És ez a Szabó János úr csak ez a János lehet.

Van Szabó János úrnak egy öreg anyja, aki vak. Elsején annak küldi, ha kikapja az apa irodájában, mind a pénzt. Ő hozzá Nácihoz annyi szeretettel van, mint senki e házban. Még a számtan is gyönyörűség Nácinak, mert Szabó úr csöndesen és édesen beszél a csúnya számokról. Olyan ember az, akinek az álmokat is elmondhatjuk. Szomoru arca megmosolyodik, de nem kacag ki bennünket. Nem a bűnökről és az erényekről dörög keményen, mint Ferenc páter. A bibliát is máskép tudja. Ahogyan sokkal szebb, vigasztalóbb, ahogyan Náci mindig ki tudja találni a történet folytatását. És azt szokta mondani, legyen jó az ember, bár a jó embert sok szomoruság éri. Utánuk jönnek az igaziak s akkor lesz szép a világ. Ezt mondja Szabó János úr s Náci boldogan keresztet vet, bár nem érti Szabó úr szavait. De jó szavak, szép szavak Szabó úr szavai.

Mostanában sokszor beszél haraggal a családban Szabó úrról apa:

– Egy istentelen ember az, egy rossz katolikus. Megkérdeztem s ő azt mondta, hogy ő tiz év óta nem volt misén. De bezzeg jár szocialista gyülésekre, megtudtam. És írt egy szamár füzetet az új nevelésről. Na, nem fogja az ő új nevelését az én gyermekemen kipróbálni, a rongyos. Kidobom, elsejéig várok s kidobom.

Ez éjszaka azt álmodta Náci, hogy Keresztelő Jánost elfogatta Herodes. Borzasztó álom volt, mert Herodes arca az apa arca volt. Keresztelő Jánosról csak azt látta először, hogy szemüveges. Sikoltott álmában Náci: Szabó úr. Ferenc páter egy korbáccsal állott Szabó úr mellett s valahányszor Herodes intett, rácsapott Szabó úrra. Két napig hideglelősen járt-kelt Náci és sokat imádkozott az imákból, melyekre Ferenc páter tanította. Szerette volna az álmát elmondani Szabó úrnak, de már a szemébe se mert nézni. Tudta, hogy Szabó urat, ezt a jóságosan jó Szabó urat ki fogják dobni s majd megszakadt a szomoru titoktól a Náci kicsi szíve.

Pár nap mulva rémséges és durva dolgok történtek. Vacsoráztak s ott volt Ferenc páter is. Apa későbben érkezett, piros volt az arca s úgy lépett, mintha valakinek a nyakán taposna. Egy levél volt a kezében. A levelet Licu elé tartotta, aki nagy és büszke kisasszony, majdnem tizenöt éves és nénje Nácinak.

– Te írtad ezt, kisasszony?

Licu ijedten felállott s szó nélkül a szőnyeghez vágta magát. Anya is elájult, apa ordított. Ferenc páter doktorért szaladt. Náci remegett egész testében, hangosan imádkozott, mikor a nevelőnő ölébe fogta s bevitte a szobájába. Egész éjszakán láza volt s félrebeszélt: reggel megtudta, hogy Licut elküldték a Mártha-nővérek zárdájába. Licu levelet, szerelmes levelet írt Szabó úrnak, Szabó úr elvitte a levelet apának s kérte, hogy vigyázzanak a Licura. De szomoruan és jóságosan, mint ő szokta, azt is kérte, ne essék bántódása Licunak. Ezt apától hallotta délben, aki ismét dühöngött:

– Szerencse, hogy kis tisztesség még van ebben a Szabóban, hogy megmutatta a levelet.

Náci behunyta a szemét s úgy gondolt Szabó János úrra. És fényesnek látta a Szabó János fejét, mint ahogy a szenteké fényes.

Délután azonban nem jött Szabó János úr: apa kidobta Szabó urat. Két nap mulva anya sírt: apa nyugtalanul, remegve beszélt, mint egy gyermek, aki bajba került. De az is elmult, Náci hallgatott s nem mert kérdezni semmit se Szabó úrról. Pedig érezte, hogy Szabó úrral történt valami. Jött Ferenc páter a hittan-órára: Jézus csodás gyermeksége volt a lecke. Nem hallotta Náci, mert kis beteg szíve nyugtalanul kalapált. Este megtudta a cselédektől, hogy Szabó urat holnap temetik. Kifogták a Dunából: azt írta egy levélben, hogy őt, Nácit csókolja. Meghal, mert nincs kenyere s nem tud pénzt küldeni vak édesanyjának.

Náci elájult igazán, nem mint Licu, három doktor is volt az ágyánál. Mikor először felnézett, sikoltozni kezdett, az apját látta, aki Szabó urat kidobta. Ott állott apa Herodes-arccal s Náci lázasan kiabált:

– Apa, apa, menj, te ölted meg.

Görcs fogta el a testét Nácinak, aztán elcsöndesedett, pihegett. Tüzes bibliai képek táncoltak a Náci szeme előtt, siránkozóan, fenyegetően, csöndesen nyögte Náci:

– Vigyázz, apa, most Jézus fog jönni: nagyon, megbüntet téged.