Andrea asszonynak küldöm.

Simogass csak, olyan jó a kezed,

Megint búcsuzom, megint elveszett

A gőgös Ady minden dacos gőgje.

Életemen fél-versek szemfedője,

Hazug csókok emléke ajkamon.

Simogass csak, olyan jó a kezed,

Úgy bánom már sok ölő, makacs harcom,

Simogasd meg ráncos vén gyermek-arcom.

Feddj meg búsan, hogy én rossz, elveszett

Szegény ördög csak későn találtam meg

Te becéző, simogató kezed.

Mikor talán már minden elveszett,

Sok jóságomból nem maradt meg semmi

És nem tudom már magamat szeretni.

De itt van és olyan jó a kezed.