(Mikes énekelhette volna.)

Kincs Gyula szeretett bátyámnak.

Az mi udvarunknak,

Koldus udvarunknak

Vége csak, hajh, velem lessz már

S az mi halottinknak

Dolguk milyen egyenes már.

Be jó volt meghalni,

Vélt dicsben meghalni

Az jó és fő magyaroknak

S be nagy dolog élni,

Kik új rosszat meg nem szoknak.

Otthon, az hazában,

Szomorú hazában,

Latrok, hallom, vígan élnek

S fülük mellett átkot

Eresztnek a céda szélnek.

Az halottas ünnep

Bizony magyar ünnep,

Nem maradt ott a javábul,

Aki kicsit jobb volt,

Bánatában föld alá bujt.

Én hallom az órát,

Az üzenő órát,

Megyek, de széthörg a lelkem:

Oh, én édes fajtám,

Bűnöd meg nem érdemeltem.