Jobb az undor, mint a harag:

Be jó volna fölszabadítnom

Egy nagy elforduló undorral

Harag-hörgette magamat.

Én halni térő agg legény

Napjaimat már csak kihuzom

S gyermekeket nem fogok hagyni

Romlás és pusztulás helyén.

Ha gőgös, dőzsölő hadak

Ültek nyakára romló népnek,

Így van az rendjén bizonyára

S csak aki méltó, az szabad.

Egy-két szegény iródiák

Sohse állított meg még sorsot

És népeket veszejtő, titkos

Törvényes, nagy tragédiát.

Gőgös undorral volna jó

Nézni, hogyan kerül zátonyra

Kalózok kezén martalékul

Egy gyönge bordás, rossz hajó.

Itt voltunk: voltak vészjelek,

Sopánkodtunk, sírtunk, dühöngtünk,

Bűnös, gyáva, hajó türd most már,

Hogy mozi-képként nézzelek.