(1708 junius–julius.)

Nagy Bercsényi Miklós, nemzetünk oszlopa.

Sok vitéz legénynek te vagy édes apja.

Szabadságkereső szegény magyarokat,

Te vezérled őköt, az ő táborokat.

Nagy Bercsényi Miklós, hogy téged követtünk:

Sok diadalmakat ellenségen nyertünk!

Morvát és Bécsalját sokszor felnyargaltuk,

Ricsán generállal tánczát eljárattuk.

Storumberk generált bévittük Nyitrában,

Az sok ragadománt hordtuk mind Ujvárban.

Ujvárban katona szerencsét örüli, –

Kardját újabb harczra vígan köszörüli…

Hogy mikor Bercsényi zászlókat emeltet,

Felűlőt fuvattat, rézdobot verettet:

Szép rendölt sereggel szálljon ki mezzőre

Vig kedvvel induljon ellenség földére.

Pihenő kvártélyba, fűvellő táborra,

Vág vize két partján száll az sok katona.

Járjad lovam, járjad Ujvárnak mezejét –

Hogy megszégyenítsük ellenség erejét!

Az álnok németet, az koborló ráczot,

Halomban vághassuk mind dánust, horvátot!

Bőv Magyarországot hogy miért rabolják,

Égetik, pusztítják, igen kóborolják.

Németnek, magyarok, soha ne higyjetek!

Csak jól forgódjatok, csak emberkedjetek.

Segétsed Úr-Isten az te hiv népedet:

Szegény kuruczoknak adj győzödelmeket!

Ezerhétszáz fölött nyolczadik esztendő

Vitézek csillaga, hadakozó üdő…

Éneklém ezeket, nyúgován egykoron

Vág vizének partján, az soóki táboron.