Amoda mén egy kis lány,

Korsót visz a karján,

Utána a kapitány

Daruszőrű paripán.

‚Állj meg, állj meg te kis lány!

Adjál egy kis vizet,

Pengő forintot adok,

Még meg is ölellek.‘

«Nem kell nekem a forintja,

Nem vagyok én dáma,

Én vagyok az édes anyám

Legkedvesebb lánya.»