Csillag ragyog, csillag ragyog,

Babám ablakába’.

Most ment itt el barna legény

Sarkantyus csizmába’.

Utána megy egy kis lány

Piros papucsába’.

«Gyere vissza édes szivem,

Feküdj az ágyamra!»

Ez a kis lány kárton ágyát

Magasra vetette,

Barna legény a kalapját

Rajta felejtette.

«Hozd ki, rózsám, kis kalapom,

Hadd tegyem fejembe,

Hogy ne süssön, hogy ne süssön

A nap a szemembe.

Hajadba’ van egy pántlika,

Kösd a kalapomra,

Ha elvisznek katonának,

Rád emlékszem róla.»