Bodok felett vagyon egy kis sürü berek,

Szegény Dancsuj Dávid a között kesereg,

Nem jó Dávid, nem jó, sirni, keseregni,

Ha meglát valaki, hova tudsz ellenni?…

Az a fekete föld ketté hasadhatna,

Szegény Dancsuj Dávid belé ború’hatna.

De a fekete föld ketté nem hasadhat,

Szegény Dancsuj Dávid belé sem ború’hat.

«Adjon Isten annak ezernyi ezer jót,

Ki az én bölcsőmet megrenditette vót.

Köszönöm apámnak s az édes anyámnak,

Mert jó fiat nevelt bolygó katonának,

Az ország rabjának.

Mennyi égen csillag, iró deák vóna,

Mennyi réten fűszál, mind pennaszár vóna.

Mennyi erdő-lapi, mind papiros vóna,

Veres tenger hobja mind tentalé vóna:

Az én sok bánatim még se’ férne réa,

Még se’ férne réa.»