«Megyek apám, megyek,

Bé Madéfalvára,

Fényes uraságok

Nagy gyülést hirdettek –

Madéfalvi rétre,

Sok vitéz legények

Gyülekeznek oda,

Én is elmegyek hát.»

«Édes jámbor fiam,

Ne menj el te oda!

Német uraságok

Hirdették a gyülést,

Jaj lészen ott nékünk.

Német uraságok

Mindég rosszak voltak,

Szegény székely népre

Mindég terüt hoztak.

Sok anyának szivét,

Bánatba keriték,

Kinnal nevelt fiát

Katonának vitték,

Ne menj fiam oda!»

«Édes lelkem apám,

El kell nekem mennem,

Nem szabad én nekem

Hamar megijednem.

Fényes német tisztek

Ha eljesztenének,

Szép szőke leányok

Reám se néznének,

El kell nekem mennem!»

*

Elment Dakó Sándor,

El Madéfalvára.

Fényes német tisztek

Nagy gyülést hirdettek,

Madéfalvi réten

Összegyülekeztek.

Akkor méne oda

Dali Dakó Sándor

Szürke paripával,

Piros tarsolyával.

Dali szép legények

Kiállottak sorba,

Egytől-egyig mindeniknek

Vére hullott porba.

Dali Dakó Sándor,

Mért is jövél ide!?

Anyád fájdalmára,

Magadnak vesztire!

Jobb lett volna neked

Apádra hallgatni,

Otthon megmaradni;

Most a sasok jőnek

Rajtad mullatozni,

Husodból lakozni!