Selyöm Sári azt álmodta;

Hogy a kedvese megcsalta.

Selyöm Sári jól álmodta,

Mert őt biz a rég megcsalta.

Visszamondja erdő, berek,

Selyöm Sári ugy kesereg.

A mikor csak eszibe jut,

Könyeitől ázik az ut.

Kimegyen a zöld erdőbe,

Zöld erdőből buzaföldre,

El akarja felejteni,

Búbánatát elrejteni.

Búza földön kútat ére,

Betekint a fenekére.

Fenekibe magát látja,

Hajh, de nem ismer magára.

Fejér Imre, értted lészen,

Én halálom, kora vesztem!

«Én Istenem verd meg értte,

A ki egygyel be nem érte.»