Szabó Juli, Szőke Mihály,

Úgy szeretik egymást,

A mikor csak találkoznak,

Majd megeszik egymást.

«Hová mégy most gyönge rózsám?»

– Kérdi Mihály tőle,

‚Édes kincsem, Szőke Mihály,

Megyek az erdőre.‘

Elment Julis az erdőre,

De nincs gondja fára,

Három zsandár a cziher közt

Várakozik rája.

Egyik teszi, másik veszi…

Jaj, nem veszik észre!

Szőke Sándor megérkezett

Puskával kezébe.

«Hitvány személy! életemet

Megkeseritetted!

Puska-golyó igazságot

Tegyen most feletted!…»