‚Majd hajnal is lesz már,

Majd is megvirrad már,

Fordúlj felém, kedves rózsám,

S ej haj, majd magad maradsz már.‘

«Bárcsak piros hajnal

Soha ne hasadna,

A mi édes szerelmünknek

S ej haj, vége ne szakadna!»

‚Látod, rózsám, látod

Azt a száraz nyárfát,

Majd ha az kizöldűl, akkor

S ej haj, akkor jövök hozzád.‘

«Hiszem a teremtőm,

Kizöldűl az én fám,

A te csalfa szived vissza –

S ej haj, visszafordúl hozzám.»…

Kaszaperi pusztán

Jön két zsandár nyilván,

Csörög a lova zablája,

S ej, haj, czélba a puskája.

Vásárhelyi pusztán

Jön két lovas zsandár…

‚A sámsomi kis csárdában

S ej haj, ott fogtak meg minket!

Vásárhelyi pusztán

Voltam csikós bojtár,

Számadómtól, betyároktól

S ej haj, tanultam a lopást. –

Repűlj madár, repűlj

Szentesen keresztűl,

Szólj be az én galambomhoz,

S ej haj, maga van egyedűl.

Ha kérdi: hogy’ vagyok,

Mondd meg, hogy rab vagyok,

Orosházi cselédházban

S ej haj, térdig vasba’ vagyok.

Meghalok, meghalok,

Még beteg se vagyok,

Orosházi kis nyomáson

S ej haj, nyugodni akarok!…

Édes anyám volt kend,

Mért nem tanitott kend,

Gyenge fának ága voltam,

S ej haj, mindenre hajlottam!‘