Geszti Jóska a csárdába bort iszik,

Kis pej lova csárda előtt szénázik.

«Egyél, igyál, kis pej lovam, jól lakjál,

Még az éjjel Kis-Bácskába szaladjál!»

Geszti Jóska, hogy kiment az utczára,

Három zsandár belelőtt a vállába.

Geszti Jóska ott lerogyott a sárba,

Sarogján vitték űtet az állásra.

Odament az édes anyja hozzája:

– Szóljál, Geszti, még egyet, utoljára!

«Eredj, anyám, te vagy oka sorsomnak,

Én meghalok, te boldogulj magadnak!»

Szomorú fűzfának lehajlott ága,

Jaj, de véres Geszti Jóska gatyája.

«Mosd ki, babám, ingem, gatyám fehérre,

Holnap visznek az agyitor elébe!

Jaj istenem, jaj de nagyot vétettem,

Oláh asszonyt hat malaczért megöltem.

Oláh asszonyt viszik a temetőbe,

Engem pedig a szegedi tömlöczbe.

Leborulok agyitor asztalára,

Hull a könyem gyenge piros orczámra,

Az agyitor csak azt rójja felőlem,

Hogy a hóhér vegye el az életem.»

Geszti Jóska zsiros inge, gatyája,

Abba megyen el az akasztófára.

Árva fűzfa, földre hajlik az ága,

Árván maradt Geszti Jóska babája.

Kovács Tera egy kis kertet kerített,

Négy sarkába bazsarózsát ültetett,

Négy sarkába bazsarózsa nyildogál.

Közepibe Kovács Tera sirdogál.