Amoda van egy nagy deszka-kerítés,

Csehó Pista lova abban nyerítez;

Csehó Pista befordul a csárdába,

Várja ottan szeretője, babája.

„Korcsmárosné, eb az urát, hallja kend,

Halat nekem, czitromosat főzzön kend,

A mellé egy jó itcze bort hozzon kend,

Juczi lyányát strázsára állítsa kend.“

Csehó Pista mulat széles kedvibe’,

Egy rosz személy dalolgat az ölibe’,

Csárdás leány dalolgat az ölibe’,

Hej, az adta a pandurok kezibe,

Beszalad a Juczi leány ijedve,

«Amoda jön három pandúr fegyverbe’.»

Csehó Pista Bársony lovát nyergeli,

Három pandúr, persekútor kergeti.

Csehó Pista Bársony lovát nyergeli,

Három pandúr persekútor kergeti,

Lova lába megbotlott egy gödörbe’,

Lehanyatlott, a jobb kezét kitörte.

«Szépen kérem persekútor uramat,

Ne kösse meg ezt a jobbik karomat.»

De a pandúr nem hallgat a szavára,

Lánczot veret két kezére, lábára.

Hétfőn este az ég alja piroslik,

Csehó Pistát vesztőhelyre most viszik,

A fél falu sírva megyen nyomába,

De nem megyen, nem siratja babája.

«Kedves babám, jutok-e még eszedbe?

Jaj be sokszor mulatoztam öledbe’.»

«Rongyos betyár soh’ se jutsz az eszembe,

Nem is ültél soha sem az ölembe’.»

„Úgy áldjon meg a teremtő tégedet,

Mert te vittél minden bajba engemet,

Gyenge vállad, piros orczád, kék szemed –

Te okoztad akasztófán vesztemet.“