XI.

Kemény ember volt a fiskus, a kit a vármegye a lány segitségére kirendelt. Ő se hitt a lánynak könnyedén. Ő is a biróság és a szakértő urak véleményét tartotta egyelőre alaposnak. Kikérdezte a lányt apróra. Különösen megrótta azért, hogy oly könnyen otthagyta a gyereket Szent-Gálon. Kezében volt már a gyerek, ha igaz anyja lett volna, inkább meghalt volna, mintsem kivegyék kezéből.

A lány mentette magát.

– Mit tehettem én szegény, erőtlen cselédlány? Ellenem volt az egész falu. A piczinyemet elhozni nem engedte a biró ur se, de nem engedte a község se. Azt hitték, meg vagyok háborodva. Azt is hitték, nem vagyok igaz járatban. Nemzetes Böthök uram ott állott mellettem egy gyilkos szerszámmal, egy nagy menykő fokossal. Ha küzködöm, ha ellenállok: még az én édes piczinyemnek is baja lehetett volna. Aztán megmondta a biró ur, hogy keressem az igazságomat, mindennek jó vége lesz.

Igaza volt a lánynak. A kirendelt fiskus ur nem tehetett egyebet, meg kellett intenie s föl kellett hivnia nemzetes Böthök uramat, adja vissza a gyereket tulajdon édes anyjának, ez idő szerint Veszprémben tartózkodó Gergő Zsuzsánna leányasszonynak, ellenkező esetben várhatja magára a biróság elé való idéztetést s a vele járó költségeket.

Sok ember elereszthette a füle mellett ezt a felhivást. De olyan szilajsággal még se eresztette el senki, mint nemzetes uram. Azt izente a kirendelt fiskusnak: tegye a hivatalos dolgát, ne üsse az orrát más dolgába. Ha gyereket akar szerezni annak a lányasszonynak: adjon neki a maga csürhéjéből, ne kivánja az övét.

Ugyancsak befelelt annak a fiskusnak. De egyuttal ügyvéd után is látott. Szent-gáli eredetü és nagy tudományu ügyvéd volt az öreg Szömörcze Boldizsár, két fia már tisztviselő, három meg annak készül, ha megválasztják; de ha nemzetes Böthök uram nem akarja, a szent-gáli atyafiak soha meg nem választják. Szömörcze ügyvéd ur tehát nem ismert nemesebb feladatot, mint hogy nemzetes uram ügyét diadalra vigye.

A kirendelt fiskus is erősködött.

Elmondta a biróság előtt, hogy a gyerek nem lehet másé, mint az édes anyjáé. A gyerek csak járuléka az anyának, mint a gyümölcs a fának. A szilva a szilvafához tartozik, a melyen termett s a melynek virágából sarjadzott. Nem tartozhatik pedig az almafához, mivelhogy az almafa nem teremthet szilvát. Nemzetes uram különben is olyan almafa, a kinek se fia, se lánya, se felesége. Magtalan és gyömölcstelen, ha ráakasztanák is az idegen gyümölcsöt: abba féreg esnék, lehullana róla, ő azt fölnevelni, megérlelni sehogy se tudná. Agglegénynek különben se szabad gyerekének lenni. Hiába is mondja, hogy ő úgy találta s mint igaz találó tart hozzá jogot. A gyerek nem borju, nem csikó, nem malacz és semmiképen se bitang jószág, de még ha az volna is: akkor is köteles lenne igaz tulajdonosának visszaadni. Így rendeli ezt a Hármas Könyv és a Jognak Teste. A gyerek anyja pedig sehogy se lehet más, mint Gergő Zsuzsi. A mi onnan bizonyos, hogy a gyerek csak anyától születhetett, bodzafán nem teremhetett. Anyává csak erős, egészséges, fölserdült nő lehet, senki más; Gergő Zsuzsánnában az anyaság minden törvényes kelléke megvan s kész esküt tenni arra, hogy a pörbe foglalt gyermek az ő méhéből született. Minthogy pedig egy gyermek csak egy anyának lehet szülöttje, a mi más szóval azt teszi, hogy egy gyermeknek csak egy anyja lehet, ennélfogva mindaddig, míg nemzetes Böthök uram egy másik nőszemélyt elő nem állít, a ki ellenmondhatlanul bebizonyítja, hogy a gyerek tőle származott, kénytelen az isteni és emberi törvények előtt meghajolni s a gyereket sértetlen állapotban s egész mivoltában kiadni. Mondja is ki a biróság ezt itéletben s kötelezze nemzetes uramat, hogy a gyereket nyolcz nap alatt anyjának kezébe szolgáltassa, különben várja magára a végrehajtást s annak minden következését.

A napfény nem oly világos, mint a gyereke után járó anyának s a kirendelt fiskusnak igazsága.

Csakhogy nemzetes uramnak s ügyvédjének, tekintetes Szömörcze Boldizsár urnak is van napja és igazsága, ez pedig még fényesebb, még világosabb, mint a kirendelt fiskusé.

Először is a pör személyes oldalával kell végezni. Hiába hánytorgatja a felpörös, hogy nemzetes uram még csak legényember, a kinek felesége nincs. Ha igaz lenne is, hogy legényember semmiféle gyerekhez jogot nem tarthat, még sokkal igazabb az, hogy hajadon leányzónak épen nem lehet gyereke. Az isten azért szerezte a szent házasságot, hogy annak segélyével szaporodjék az emberi nemzet. A szent házasságon kivül való szaporaság nem számit. Törvénytelen az és semmis s a mi hazánkban nincs is rá példa; idegen országok törvénye pedig nálunk birói figyelembe nem vehető. A személyes fogyatkozások feszegetését tehát hagyja abban a felpörös, mert ebből mindenképen csak ő rá hárulhat minden rövidség.

A törzsök és tartozék törvénye is csupán csak nemzetes uramnak ád igazat. A szilva csak addig tartozéka a szilvafának s az alma az almafának, míg róla le nem hull. Ha már megérett és lehullott róla: akkor a gyümölcs többé nem a fáé. Az a kis gyerek pedig már érett gyümölcs s régen lehullott a maga fájáról. S aztán azzal is tisztában kell lenni, meddig tartozik a csikó, a borju, a malacz az anyjához. Csak addig, a míg szopik. Tovább nem. Ha már a maga emberségéből is megélhet: már akkor nem az anyjával együtt tesz egyet, hanem az anyja is más, ő maga is más. Mindig így volt, a mióta bölcs törvények vannak a világon s így van most is.

Hogy egy gyereknek nem lehet két anyja vagy tizenhárom: az szent igazság. De hogy nemzetes uram talált gyerekének csupán csak a felpörösnő lehetne az anyja, senki se más: ezt az állitást komolyan venni nem lehet. Annak a gyereknek keze, lába, feje, füle, orra s minden tagja egészen olyan, mint Szent-Gálon létező minden más hasonló koru gyermeké. Ha pedig a többi gyereknek nem ő az anyja, hát akkor mi jogon meri állitani, hogy épen ennek az egynek ő volna az anyja? Azt is kereken tagadja tekintetes Szömörcze ügyvéd ur, hogy felpörösnőben az anyaság minden törvényes kelléke megvolna. Az anyaság csak akkor áll elő, a mikor már gyerek van. Gyerek pedig nem létezhetik apaság nélkül. De hát hol van az apa? Hol van az anyakönyvi kivonat? Hol vannak a mindenféle törvényes bizonyságok? Ezek nélkül anyasággal dicsekedni minden isteni és emberi törvénynyel ellenkezik. Ime így állja útját felpörösnő jogának a Hármas Könyv és a Jognak Teste! Mindenképen igaz pedig, hogy név nélkül gyerek nem lehet. Felpörösnő maga is beismeri, hogy az ő gyerekének neve nincs, holott nemzetes uram talált gyerekének igen is van, – annak Bálint a neve. Minthogy pedig a vármegye tudós szakértői kimondták, hogy ők semmi jelét és kétségtelen bizonyságát nem találták, hogy a lány valaha egészséges gyereket szült volna a világra s a biróság is ezt bölcs itéletében megerősitette, de azon felül a lány maga beismerte, hogy képzelt gyerekét kitette, elhagyta, mindenkinek martalékul engedte s ezzel úgy tekinthető, mintha minden jogáról örökre lemondott volna: ennél fogva őt el kell utasítani s keresetét alaptalannak kell kimondani. Viselje a pörnek költségeit.

Úgy is lett.

A biróság nemzetes Böthök uramnak adott igazságot, a minthogy mást nem is tehetett. A lánynak sok nagy sűrü könyhullatása s a Három Grátiának jó szive és buzgó fáradozása mind nem ért semmit. Az igazságtól eltérni nem lehetett s a gyerek nemzetes uramé maradt.

Elmegy a lány a kirendelt fiskushoz.

– Meg kell nekem most már nyugodnom az itéletben?

– Dehogy kell. Kell a manóba. Fölebbezek, panaszt emelek, ujitok, pótolok, árvaszékhez folyamodom, még a nemes vármegye közgyülését is megkeresem, de az igazságot bukni nem engedem.

Csak úgy hizott szegény lánynak a lelke, hogy ily igaz pártfogót adott neki a vármegye. De azért mégis megkérdezte:

– Aztán mikorra remélhetem az én pörömnek végét?

– Erre nézve a kártyavető asszonyt kérdezd meg édes lányom, mert én a jövendőmondáshoz nem értek. Én csak annyit mondhatok, hogy én legalább tiz év alatt véget vetek az ügyednek.

Boldogságos isten! Tiz év! Hiszen akkorra már nagy lesz az a gyerek s egészen elszokik, elidegenedik édes anyjától. Akkorra már nem is szeret mást, csak nemzetes Böthök uramat s a nemes Lidia kisasszonyt. Igaz, hogy e két jó lélek megérdemli. Ők mentették meg a haláltól s ők viselik gondját most is. Tele is van hálával az anya szive ő irántuk. De hát ő vele mi történjék? Hát ő neki, az igazi anyának, már sohase legyen többé édes kis gyereke? Tíz évig várjon ő ezért? Hiszen akkorra már ő is megöregszik.

Bizony mély fájdalom fogta el a szegény anya szivét, a mikor mindezt meggondolta. De segiteni nem tudott se ő, se a kirendelt fiskus.

Segitett azonban a gondviselés, a ki közbenjárónak kiválasztotta erre a nemes Böthök nemzetség leányági ivadékait: a Láthó, Menyekey, Halyagos és Kerepes-családok nagyszámu tagjait.

Nemzetes Böthök uram ugyanis a nagy pörbeli diadal után nem fért a bőrében. Igaz, hogy nagy eset volt. Igazi édes anyától is el tudta pörölni a gyerekét. Erre még nem volt példa a vármegyében. Más ember örül, ha az idegen porontyot lerázhatja a nyakáról. Ő pedig ragaszkodik hozzá, megköti magát, pört áll, fut, fárad, buzgólkodik, költséget nem sajnál, csakhogy a gyerek az övé maradjon.

Eljárt a szája.

Most már nem elégedett meg azzal, hogy a gyereket fölneveli. Most már jó Lidia nénjének segitségével embert is akart belőle csinálni.