X.

Az uram föl szokta jegyezni mindennap, hogy miket látott, miket hallott. Könyv lesz abból. Be fogják tenni a császári könyvtárba.

Persze a jegyzeteket többnyire én irom. Diribdarab papirosokra jegyzek fel mindent, a mi velünk történik.

Az uram néha diktál, néha nem. Otthon majd összeolvassuk az egészet és én letisztázom szép fehér pergamenre.

Ezen a napon annyi volt a följegyezni való, hogy én meg se vártam, míg az uram hazatér, belefogtam az írásba.

Hát az uram csakugyan későn érkezett haza. Kellemesen lepte meg, hogy a sátor előtt az íródeszka mellett talált.

– Derék fiú vagy, – mondotta. – Mennyire haladtál?

És kivett a zsebéből egy mákos süteményt.

Még gyerekkoromban kényeztetett el azzal, hogy a lakomákról süteményt hozott haza. S én mindig örültem a süteménynek. Most életemben először röstelkedtem:

Hiszen nem vagyok én gyermek!

– Addig haladtam, – feleltem a süteményért kezet csókolva, – hogy Atilla bemegy a kitárt kapun a palotájába és a küszöbön át az ölében viszi az asszonyát.

– Olvasd el, a mit eddig írtál.

Hát én elolvastam.

Mikor a hun királyné környezetét írom le, azt a részt így végzem: -57-

– Olyan volt az, mint egy nagy fehér galambraj. A hun nők angyalok. És van köztük egy, a ki olyan szép, hogy a föld is gyönyörűségtől remeg, a hol ő jár.

– Micsoda őrült szamárság ez? – szólt a gazdám a fejét fölkapva.

– Nem tudom, – feleltem zavarodottan.

– Ki kell törülni! No lám!

Aztán látva, hogy nekem még a fülem is vörös, rámnéz különös nézéssel.

– Vigyázz fiam, – mondja nyugodtabb hangon, egy percznyi csöndesség után. – Abban a korban vagy, a melyikben az emberi test a virágzása korát éli. Ilyenkor az embert sok lepke játsza körül: vigyázz a lábadra, nehogy elveszítsd a fejedet.

Aztán Maksziminoszszal beszélgetett tovább.

Nem tudom, mit beszélgettek, nem is voltam rá kiváncsi. Nekem ellassudott a lélekzetem. Mellemen feküdt a gazdám szava: «Ebben a korban… a testi virágzás… vigyázz a lábadra!» Igaz a szava. Én az Emőke lelkét nem ismerem, csak egy női test az, a mely kifordított az okosságomból. Oh, de ha ez a nő a legvonzóbb, legcsodásabb teremtés a világon! Ha ezt a nőt én szeretném belehelni, mint a virágillatot!