A polgárosult világ templomaiban zengett minden nép nyelvén a hálaadó ének. Varsóban a «bozse cos polszke», Pétervárott a «Bozse csarja chrani», Berlinben «Heil dir!» Londonban «God save the King!» Budapesten az «Isten tartsd meg», Bécsben a «Gott erhalte», Otthonban az «Isten áldd meg a magyart».
A béke megörökült.
Te Deum laudamus!
* * *
Hermione Peleia királynő egy napon meglátogatá a királylyal és trónörökössel az Otthon államot. Sokkal tartozott neki. Legbecsesebb ajándék volt a kintsői egy millió ős magyar nép, mely Magyarország tenger alól menekült vidékét ismét paradicsommá alakítá át (a kigyó nélkül). Ezt meg kellett köszönni.
A királynő köszönete ez volt Rozálihoz.
«Fiam tíz éves most. Eddig megtanították, hogyan kell királynak lenni. Most itt hagyom őt nálad, míg megtanulja, hogyan kell polgárnak lenni? – –»