III. FEJEZET. «VOUS SENTEZ D’EAU DE COLOGNE.»

A király ezuttal egy kegyes intéssel bocsátá el a fiatal druszáját: vigyázzon, hogy a nyakát ki ne törje.

Azonban minden intézkedést meg tett, hogy megtudja, ki az a – nem a hölgy – hanem a tiszteletreméltó férj, a ki tudtán kívül ilyen megtiszteltetésben részesül. Kémeket állíttatott fel minden kijárónál, a hol Trenk a tiszti lakhelyéről elmenni s a hová visszatérni volt kénytelen. Nem lett semmi sikere a kémkedésnek. A rendőrség ügynökei nem hoztak más értesitést, mint azt, hogy Trenk esténként a Spree mellett sétál – tudósok társaságában, azután rövid vacsorához ül a tiszttársaival a csárdában, onnan a takarodóra hazasiet a szállására. S a testőrtisztek lakása ott volt a királyi palotának egyik szárnyépületében, az istállók fölötti második emeleten. Az első emeletet fegyvertárnak használták.

Az éjjeli szolgálaton levő gránátos tisztek sem tudtak jelentést tenni a felől, hogy Trenk Frigyes a kapuzáró dobszó után ki s bejárt volna a palota ajtaján. Még a folyosón sem találkoztak vele. A «fegyverre» trombitálás után pedig nyomban előjött a szobájából és sietett le az istállóba, a paripájához s ott volt a hadsorban a nyolcz percz letelte előtt.

Egyszer éjfél után két órakor, nemsokára a klubb feloszlása után, a király generalmarschot veretett, melylyel az egész helyőrség fegyverbe lett szólitva, a lovasság vágtatott minden irányból a királyi várlak felé, a gránátosok ostromlépésben siettek gyülőhelyeikre: nyolcz percz alatt csatarendben állt tizezer harczos.

A király maga is előlovagolt a kastélyból hadsegédei és testőrei kiséretében.

Azután egyenként magához szólitá a hadcsapatok parancsnokait, hogy a tábori jelszót megsugja nekik.

E fülbesugás alatt oly közel hajolt a király a vezéreihez, hogy az orczáik érték egymást.

Bizony pipaszagu volt valamennyi! Némelyiknél egy kis gyönge aromája a foghagymának is volt érezhető.

Egyik sem «az!»

Egyszer aztán, mikor a fekete vértesek generálisához hajolt a király, megütődve kapta hátra a fejét.

– Ah! vous sentez d’eau de Cologne!

A vitéz főtiszt vállat vont. Hát mért ne volna szabad kölni viztől illatozni a fekete vértesek generálisának?

S mi felháborodni valója van egyáltalában a királynak azon, hogy tábornokai közül melyik szokott kölni vizben mosdani éjfél után két órakor?

Az volt a baj, hogy ez a vitéz hadvezér épen A** Z* herczeg (uralkodó család ága) – és Amália princzesznek a férje.

Az pedig a királynak legifjabb nővére volt: atyjának legkedvesebb leánya; a legszebb, a legszellemdúsabb korának hölgyei között.

Ma már minden stereotyp kiadásban megtaláljuk azt az adatot, a mit Trenk maga holtig eltitkolt.

A király alig tudott ura lenni haragjának.

A hadcsapatokat szemlére sem vette, chamadeot fuvatott; kaszárnyáikba bocsátá valamennyit.

És mikor visszafordult a testőrei felé, Trenk Frigyesnek azt dörmögé fél hangon.

– Kend imfámis gonosztevő! vigyázzon kend a fejére!

Azonban ujabb inquisitiót nem inditott ellene.

Egy rejtély már ki volt találva.

Hogyan tud a légyottról itthon teremni a szerelmes oly mese rövid idő alatt?

Ugyanabban a palotában lakik a tündérnője is, a várlak átelleni szárnyában, melynek udvari ablakai szemközt vannak a testőrtisztek lakásainak ablakaival.

Ennek tehát nem kell se kimenni éjjel a palotából, se visszajönni: helyben találja a paradicsomot.

Azonban egy még nehezebb talány állt a bizonyossá lét utjában.

Hogyan lehet a testőrtisztek lakóosztályából a herczegnőébe átkerülni? A kettőt egy három ölnyi magasságu fal választja el: felül kétszeres vasrácscsal; azon ember át nem mászhat épkézláb. És föltéve, hogy kötélhágcsókkal véghez vihetné is e nyaktörő merényletet, az alarmfuvás ideje alatt az istállók előtti várudvar annyira megtelik testőrökkel, a kik a lovaikhoz sietnek, hogy egy ilyen falon mászkáló embert annyi lámpás mellett egyszerre meglátnának.

Volt azonban a várpalota udvarán egy óriási hársfa, melyet még a nagy kurfürst Frigyes Vilmos atyja ültetett s az ivadékai úgy tiszteltek, mint az izlandiak a szent Igdrazill kőrisfát.

Ennek a terebélyfának az ágai igen közel hajlottak egyfelől a testőrtisztek ablakaihoz, másfelől a herczegnő lakosztályáéhoz.

Lehetséges volna-e, hogy valaki ezen az uton járjon a tiltott paradicsomba? A hársfa ágai mégis csak innen is onnan is jó egy ölnyi távolra vannak az ablakuktól.

A szerelmesek előtt nincs semmi lehetetlen.