Comedie Of Errors.

«De most már hova»?

Igen! A bérkocsis kérdezte azt Richardtól, ki alant várt rá, midőn Edithtel karján az utczára lesietett.

Ez ám a főkérdés: most hová?

– Ismerősöm, rokonom, se nekem nincs, se neked, a kihez vigyelek, a míg esküvőnk napja elérkezik. Bécsből pedig távozni nem szabad.

– Hát vigy magadhoz, mondá a leány. – Nem voltam-e már nálad a bivouacon is? Nappal együtt leszünk, este jó éjt kivánunk egymásnak.

– És közöttünk fekszik Seif Almuluk herczeg kardja.

Sheherezade szultána regéinek egyik hőse ez, ki menyasszonyt visz haza egyedűl egy tutajon, s mikor egymás mellett alusznak, kettőjük közé fekteti kivont kardját.

Mert az életben nem úgy megy az, mint a színpadon: a hol a mint a szerelmes párt megáldották, vagy megátkozták, egymásnak dobták, vagy kezeiket összetették, azzal megvan minden.

Hát a pap!

A dráma után jön még egy három felvonásos vígjáték: a comedie of errors, a tévedések vígjátéka.

Mert hiszen legegyszerübb volna a felelet egy fiatal pártól, a ki vőlegény és menyasszony, erre a kérdésre: «de most hová?» az, hogy «egyenesen a paphoz!»

Egyenesen! Oda nem járnak egyenesen.

Azért csak tessék elébb kinyittatni a «magyar királynál» (vendéglő) azt a két egymásba nyiló szobát; egyiket Edith, másikat Richard számára. És azután még sok napot eltölteni azzal a mulatsággal, hogy egy bezárt ajtón keresztül mondjanak egymásnak édességeket, nevezzék egymást kedvesemnek, egyetlenemnek, és küldjenek egymásnak csókokat a deszkán keresztül. Köztük fekszik – Seif Almuluk herczeg kardja.

Mert a szent házasságnak sok czeremóniája van.

Elébb a bécsi papnak ki kell hirdetni háromszor egymásután a szeretők neveit. Még pedig nem három parasztnapon egymásután, hanem három úrnapján. Mert csak a vasárnap az authenticus nap.

Azután bizonyítványt kell hozni a nemesdombi paptól, hogy itt is megtörtént a háromszori kihirdetés.

De még elbocsátó levelet is kell adni a nemesdombi papnak, melyben megengedi, hogy a nyájához tartozó juh Bécsben kelhessen össze. Részint, mivel a menyasszony ott lakik, részint, mert nem eresztik onnan.

S minthogy most Nemesdombon nincs rendes pap: az öreg meghalt, a káplán elbocsátása pedig nem találtatik elég érvényesnek, tehát folyamodni kell az espereshez, hogy hatalmazza fel a káplánt az elbocsátási engedély kiadására.

Az esperes pedig úgy találja, hogy ez fölösleges, ennek semmi nyoma a komjáthi kánonban: aztán, hogy megmutassa, hogy neki nem parancsol a bécsi pap, nem ád felhatalmazást.

Akkor aztán Richard arra fakad, hogy elhiszi, hogy a házasságot az Úr Isten szerzette, hanem hogy a czeremoniákat az ördög csinálta hozzá, az meg bizonyos.

Pedig még azzal mind nincs vége.

A törvény még azt is akarja tudni, hogy szülők és gyámok mit szólnak a házassághoz? És e kérdésben szép mutatiókat és variatiókat enged meg magának.

A katholikus házasulandónál nem lényeges a gyámi engedély; de viszont nincs is kötelezve gyám és szülő a kiházasításra; a protestánsoknál kötelezve van a kiházasításra s annálfogva megkivántatik az engedély.

Ezt a pap előtt mind be kell bizonyítani; elismervényekkel, nyilatkozványokkal, lemondványokkal s más képtelen okmányokkal eligazítani.

S talán már akkor aztán czélhoz jutottak?

Dehogy jutottak.!

Akkor következik még az országos veszekedés a fölött, hogy be szabad-e a templomba ereszteni s a papnak összeesketni egy olyan párt, melynek az egyik fele a keresztvégű, másik fele a csillagvégű torony templomában imádja az Istent és vallja a szentháromságot?

A bécsi pap azt állítja, hogy az nem lehet.

A polgári törvénykönyv azt állítja, hogy lehet.

A bécsi pap nem akarja őket másként megesketni, mintha a vőlegény reversálist ad magáról, hogy minden törvényadta jogairól lemond, mely szerint leendő családjának fele ide, fele oda járjon imádkozni s valamennyit egy vallásra adja, ha lesz.

Erre aztán dühbe jön a vőlegény s felfogadja, hogy rögtön megy a rabbinushoz s zsidóvá lesz menyasszonyostól.

Akkor aztán azt mondják neki: hogy no hát vigyen el az ördög, gyertek ide, megesketlek, de meg nem áldalak, s valahol egy magánszobában, pipával a szájában, elmondja a pap előttük az esketési formulát. «No, már most férj és feleség vagytok, elmehettek!»

Hát hiszen mindjárt azon kezdhette volna.

. . . . . . .

Richard még szabadulása estéjén megirta anyjának a vele történteket.

Sok szép feljegyezni valója volt arról a napról. Reggel halál, este menyasszony, közben megkegyelmeztetés és megátkoztatás.

Belekerült egy hét, míg választ kapott rá. (Bizonyos levelek akkor nagy ellenőrségen mentek keresztül.)

A levél igen rövid volt. Az öröm Richard életben maradásán, házasságának helyeslése s az igéret, hogy e napokban fog a tiszttartó felmenni Bécsbe, az majd elmondja a többit.

Azt a napot türelmetlenül várta Richard.

Annál nagyobb volt öröme, midőn a tiszttartó feleségestől toppant be hozzá. Mindjárt azon kezdte, hogy feleségét itt fogja hagyni addig Edith kisasszonynál, míg átesnek az esküvőn; hiszen szegény kisasszonyt az sincs, a ki menyasszonyi köntösébe felöltöztesse.

A menyasszonyi köntöst természetesen ő szerezte be Pesten. Azt ugyan jól tette, mert Edith egy váltani való ruhát sem hozott el Plankenhorstéktól.

A jó öreg aztán elmondta Richardnak az eddig történteket. A nagy veszélyt, mely Ödönt és Jenőt kicserélte. (Most már értette Richard, mi az a szőke hajfürt? Szegény fiu! Míg élt, az egész embernek nem volt Richard előtt az a súlya, mint annak a nehány szál hajának most.)

«Megtette magát bátyánknak!»

Azután elmondá a tiszttartó az otthoni állapotokat. Az özvegy asszonyság maga akart feljönni Bécsbe Richard menyegzőjére; de mikor útlevelet kért (mert most a szomszéd faluba is útlevél kell), tudatták vele, hogy internálva van Nemesdombra s onnan kimozdulnia nem szabad. Akkor a fiatal úrhölgy akart eljönni, de annak meg úgy megbetegedett a kis fia, hogy azt nem hagyhatja otthon. Testvérének pedig jó okai vannak Bécsbe nem jönni. Igy csak a tiszttartó jöhetett el násznagynak és neje örömanyának.

Richard annak is örült nagyon.

Még azt is tudatta vele a tiszttartó, hogy egész vagyonuk le van foglalva hatóságilag. Az ugyan nem marad úgy véglegesen, mert csak a két fiu részére tehetik rá a kezüket: a harmadikat ki kell bocsátani; hanem hogy az sokáig elhuzódik s addig minden jövedelmet, mely bárhonnan bejön, a financzdirectiónak kell beszolgáltatni, az ád ki azután havonkint nyugtatvány mellett a család számára szűkre szabott tartásdíjt. Azért Richard úrfi is eleinte szabja a költségeit e körülményekhez.

Richard ezt mind igen természetesnek találja.

A hatalom megajándékozta az élettel. Ugyan örülhet, hogy csak a vagyonát vette el. Az Isten rendelte azt így. Legalább az iskolában azt tanítják.

Csak hogy végre-valahára hozzá juthat az élete párjához.

Mert az tudnivaló, hogy két házasulandó ember: két gonosztevő. Azokat először rendőri felügyelet alatt kell tartani szülőknek, gyámoknak; – azután üldözni, fegyelem alá venni a köztársaságnak; – végre elfogni, meggyötörni, megkötözni, kivallatni, megesketni, halálra itélni az egyháznak, hogy annál jobban megérdemeljék a mennyországot.

Richard legalább elnyerte vele a mennyországot!