XX.

Késő este volt, mikor Párisba ért velünk a sebesülteket szállító gőzkocsi. Én akkor arra kértem a kisérő hadastyánt, hogy engedje meg nekem, mielőtt a kórházba mennék, felkeresnem az én imádott Olympiámat, kit én már egy hónap óta nem láttam, ki meglehet, hogy most az éhhalállal küzd, s kit én ezzel a csatatéren kivívott kenyérrel meg akarok az életnek menteni.

– Eh bien! mondá a hadastyán; hát menjünk Olympiához előbb.

– Ismeri ön is őt?

– Hogy az ördögbe ne ismerném; rendőrtiszt voltam tíz esztend ig.

Borzalom volt végig menni azon az utczán, melybe egy hónap óta mindennap bombák hullottak be. Olympia palotájának egy ablaka sem volt már ép.

Mikor beléptünk a kapuján, nem volt ott már sem kapus, sem kocsis, sem inas; nagy keresés után találtunk meg egyet a hajdani cselédekből: a vén szakácsot.

Azt nyakon öleltem.

– Hol van a madame?

– A föld alatt, mondá sötét arczczal.

– A sírban? ordíték, s torkon ragadtam a ficzkót.

– Nem. A pinczében.

Akkor aztán összecsókoltam.

– Lehet hozzá menni?

– Nem lehet, mert imádkozik. Egész nap imádkozik.

– Van-e még mit ennetek?

– Alig van. A lovakat még a mult héten megettük.

– Hát a kis Dudu, a selyemszőrű ölebecske?

– Azt negyednapja, hogy megettük.

– És a Coco?

– Azt is megettük.

– És a Zsokó?

– Azt is megettük.

– Kutyát, papagályt, majmot, mindent?

– Mindent. Tegnapelőtt óta a szarvasbőrt eszszük, melyen a madame szokott hálni.

– Hachirozva?

– Nem; fricassirozva.

– És azután?

– Holnap a topánkákra kerül a sor, azokat készítjük el.

– Marinirozva?

– Nem. Grillirozva. Sauce tartarral.

Elfacsarodott a szivem ennél a gondolatnál. Grillirozott topánkákat enni, tatár szószszal.

– Nézd, Joconde, mondám, előhuzva köpenyem alól a véremtől ázott kenyeret. Itt van egy egész kenyér. Vidd ezt asszonyodnak. Mondd, hogy én foglaltam el ezt számára a csatatéren. Én hoztam azt neki a harczmezőről. Mentse meg drága életét. Seregeink áttörték az ostromzárt, s holnap fel leszünk szabadítva. Esküdjél meg, hogy átadod neki ezt a kenyeret! Én megyek a kórházba, a hol bizonyosan meg fognak ölni.

A vén cseléd minden szentekre esküdött, hogy teljesíteni fogja egy haldokló véghagyományát.