X.

Jótét helyett jót ne várj. Ez arany mondatot későn tanultam meg.

Eljöttem Caraib országból, hol a kutyákat becsülik s az embereket megeszik s jutottam olyanba, hol az embereket imádják s a kutyákat eszik meg.

Sok napi fáradság után nagy hegyek lábához jutottunk, Tibetországba. Láttuk Kőrösi Csoma Sándort is.

Épen Láma-választás volt. (Így híják ott a hivatalos ember-bálványt.) – E hivatalra rendesen a legkisebb embernek kell következni.

Odaérkeztünkkel egész világ orrára borult az én törpe gazdám előtt. Kisebb volt ő, mint a legkisebb ember az országban. Ő lett a Láma.

Engemet is körülfogtak, megtapogattak, vigyorgó, széthúzott szájjal csamcsogtak körül s azután betettek egy ólba hizlalni. Mihelyt a szentjános-kenyeret megláttam, mindjárt tudtam, hogy meg akarnak enni. – A cannibálok!

Gazdám még megszabadíthatna, hanem ahhoz ő nagy szamár. Ő is fog belőlem enni.

Ennyire jutottam! Ki hitte volna?

Miután voltam öleb, nyájőrző és nyúlfogó; voltam guerilla, művész és tudós; voltam iparlovag és ló; voltam bálvány; most mint csemege halok meg.

Ilyen változatos élete csakugyan nem volt még embernek soha.