15. Egy Tekintet.
Maureszk.
✝ I. ✝ Fördött a Quadalquivirben Julián leánya, Almeriza; egyedül, szomorú füzek árnyékában.
Kék hab eltakarta szűz termetét, szomorúfűz ezüst lombja elfogta róla a napsugárt, csak fehér vállai látszottak ki a reszkető vízből, mikre fekete hajfürtei omlának.
Óh fehér vállak, fekete fürtök…
✝ II. ✝ Julián vezér távol Afrika sárga homokján táboroz, ott vezeti király seregeit hitetlen maurok ellen, a tengeren túl.
Julián vezér azt igérte a királynak: győzni fogok, diadalt hozok számodra; hogy el nem árullak a harczban, ime itt hagyom egyetlen leányomat kezességben.
Egyetlen egy leányomat, kinél szebb hajadon nincs a Tajotól a Quadalquivirig sehol; kinek olyan fehér a válla, olyan feketék hajfürtei.
Óh fehér vállak, fekete fürtök…
✝ III. ✝ Rodrik király palotája erkélyén sétál, honnan ellátni messzire; a nap most áldozik le a tenger fölött; az Atlas orma kéklik távol, boldog Ibéria rónáin virágzanak a mandula-erdők.
De a király nem nézi a lemenő napot, mely új országokra kél, sem az Atlas ormát, mely alatt harczos ellenség tanyáz, sem Ibéria rónatáját, mely a paradicsomnál szebb.
Néz a király csupán egy fördő leánykát, ki a kék folyamban mosdik, fehér vállát szemérmesen takargatja sötét hajával.
Óh fehér vállak, fekete fürtök…
✝ IV. ✝ Király kérdi udvarlóitól: ki ott az a leány? a ki fördik szomorú fűzek árnyában; arcza, mint a tündéreké, kik a habokbul támadnak. Én e leányt szeretem hévvel.
Mondának neki az udvarlók: óh király, ez Julián vezéred lánya, vezéredé, a ki harczol érted, tengeren túl, maurok ellen; nem jó neked e leányra nézned.
És a király mégis egyre nézte; «megöl engem e tekintet.»
Óh fehér vállak, fekete fürtök…
✝ V. ✝ Győzött a vezér ott a tengeren túl, megverte király ellenségeit szerte; jön vissza zsákmánynyal és diadallal.
Útjában megállítja a rossz hír: ne siess oly örömmel hazádba, vezér! király elragadta leányodat, egyetlen egy szép leányodat, nincsen a kit szeress többé.
Emberek láttára elragadta őt és palotájába vitte erővel, midőn fördött a Quadalquivirban egyedül.
Óh jaj fehér vállak, fekete fürtök…
✝ VI. ✝ És a vezér letépte a koszorút fejéről és beleveté a tengerbe.
Átkozott legyen a kard, mely érted harczol és áldott legyen az, mely téged megöl, leányrabló.
Égesse el ellenség tüze országodat egyik szélitől a másikig.
Vér folyjon minden vizedben, patakodban, folyamodban, a mért meggyaláztál engem, kit semmi víz le nem mos többé.
Óh jaj fehér vállak, fekete fürtök…
✝ VII. ✝ Julián visszafordult Afrikába, fölkereste a sárga pusztát, hol Tarik, a hatalmas, úrkodik a szabad törzsökök felett.
Ott megállt bátran a saracén vezér előtt, ki előtt a leghatalmasabbak is leborulva szoktak megjelenni.
Én vagyok Julián, spanyol király vezére, tegnap erős ellenséged, ma foglyod, holnap vezéred, ha úgy kivánod.
Átkozott legyen az, a kiért veled harczoltam eddig, mert meggyalázta leányomat, a ki olyan szép volt, hogy nem volt hozzá fogható tengeren túl.
Óh fehér vállak, fekete fürtök…
✝ VIII. ✝ Ime, a hova kardom hegyével mutatok, az a föld szebb a paradicsomnál; tele édes gyümölcscsel, áldással.
Vizeiben gyöngy és arany, mezőin szélnemzette mének, városaiban napsütötte szűzek.
Gyöngyét, aranyját foglald el magadnak, paripáit add vitézeid alá, leányait tedd rabszolgálókká, nekem csak a férfiak vérét add; mert az mossa csak le, a hogy meggyaláztak engem.
– Óh fehér vállak, fekete fürtök…
✝ IX. ✝ Tarik vezér fölkelt párduczszőnyegéről, megölelé, megcsókolá régi ellenségét s megesküvék kihúzott kardjára, hogy boszút fog állni érte.
Lerántja trónjáról a hitszegőt, háladatlant, hogy legyen földönfutóvá, s a milyen messze elment a hír, hogy a szép lányt, Almerizát, meggyalázta Rodrik király, olyan messze fog elmenni az irtó fegyver Iberia országában.
Hogy a ki megtudta, mint gyalázták meg Juliánt, tudja meg azt is, mint állt ő boszút magáért?
– Óh fehér vállak, fekete fürtök…
✝ X. ✝ Tizenkét ezer saracen lovag szállt ki az Atlassal szemben boldog Ibéria partján; vezetőik voltak Tarik és Julián.
A csatakürt rivallása felkölté Rodrik királyt mámora ágyából: fel, fel góth vitézek; hol a kard, hol a bárd, hol a vért?
Eljött Julián fizetni; száz kardcsapás minden csókért, tenger vér minden könycseppért; egy holt vitéz minden szál hajáért; két ország a két fehér válláért.
– Óh fehér vállak, fekete fürtök…
✝ XI. ✝ Szembe ment a pogány mór hadakkal Rodrik király bajnok népe. Derék pánczélos lovagok; színe, virága a király hadának.
Ghibel al Tariknak hívják azt a hegyet, mely alatt megharczolának egymással, mert ott letörte a saracen vezér Tarik a király legszebb seregét, a legjobb vitézlő góthok ott hulltak el dísztelenül.
Ghibel al Tariknak nevezték el azt a hegyormot.
– Óh jaj fehér vállak, fekete fürtök…
✝ XII. ✝ Jaj te néked Rodrik király, itt a mórok; s még ha csak azok volnának, de jön Julián, saját jobb kezed lett ellenséged.
Gyűjtsd össze minden sereged; minden férfi, a kinek keze meg tudja emelni a fegyvert, siessen a csatamezőre, mert ez utolsó csatája lesz vagy a mórnak, vagy a góthnak.
Ne maradjon otthon senki, az utolsó csata után nincs Iberiában élet kardforgató vitéz számára; nem alszik csendesen senki kőfalas városon belül, nem látja mosolyogni senki szép asszony szelid szemeit. Tűz és köny lesz minden felé.
– Óh fehér vállak, fekete fürtök…
✝ XIII. ✝ Xeres de la Fronteránál csapott össze Rodrik király a hitetlen maurokkal, két nap harczolának folyvást; elhullott sok vitéz innen és onnan.
Második nap a két fejedelem maga fölkereste egymást a csata hevében.
Véres bárddal tört magának utat ellenéig Rodrik király: «vagy te halsz meg e napon, vagy én».
«Hitszegő vagy Rodrik király, leghűbb szolgádnak elrablád legszebb kincsét. Meglásd, hogy te fogsz meghalni itten».
– Óh fehér vállak, fekete fürtök…
✝ XIV. ✝ És a két fejedelem összecsapott villogó fegyverekkel; csengett a vért a súlyos csapásoktul egyre, még nem volt egyik sem adósa a másiknak.
Megpihentek, újra összecsaptak, bíbor palást, fehér köpeny foszlányokban repkedett szét az ádáz kardcsapásoktól. Véres rongyok királyok köntöséből.
Harmadszor is megsarkantyúzák lovaikat a fejedelmek s összecsaptak végerővel. Rodrik kardja nagyot csendült Tarik fejedelem paizsán, Tariké mélyen behatolt a pánczél nyilásán keresztül, ketté vágva az élet erét.
Rodrik király ott lefordult holtan gyöngyházas nyergéből.
– Óh fehér vállak, fekete fürtök…
✝ XV. ✝ Kilencz napig harczolt még a szétzilált góth sereg a győzelmes saracennal, vérrel festett minden vidéket, melyet átengedett neki.
Harczoltak minden folyónál, harczoltak minden városnál, és a folyó piros lett a vértől és az ég a városok tüzétől.
Egész ország hangzott az asszonysírástól.
– Óh fehér vállak, fekete fürtök…
XVI. Kilencz napi ádáz harcz után elveszték a szép Ibériát a góthok; elfoglalta a saracen és úr lett egyik tengertől a másikig.
És hétszáz esztendő lefolytáig választott királyokat Spanyolország városaiban szerte.
És mindez egy tekintet miatt történt.
– Óh jaj fehér vállak, fekete fürtök.
