22. Kell-E Informatio?

(Humoreszk.)

– Öcsém uram! Hím-e az a pók, vagy nőstény, a mi ott a szögletben lesi a legyet? kérdi az examinált diáktól Gábor úr; az egyetlen és utolérhetlen magyar bonmotszerző.

– Tudja Buffon! ha tudja.

– Pedig ön is kitalálhatná, hogy nőstény, mert ha hímpók volna, a ló lábán kellene neki lenni.

A szegény diákon aztán ilyenkor jót nevetnek.

– Hát tisztelendő úr, ha már annyiszor olvasta a bibliát, tud-e valamit róla, hogy Idvezítőnk Magyarországon is járt?

– De már annak semmi nyoma.

– Bizony pedig ott van, hogy itt Pápa mellett Gecsében volt korán reggel. Nézzen csak utána: «in Gecsemane fuit».

Majd meg a fiatal nyelvtudósba köt bele.

– Mondja meg öcsém uram, miért nevezik ezt a házat fogadónak?

– Valószinűleg azért, mert vendégeket fogad be.

– No ugyan: hisz akkor minden házat úgy híhatnának, mert mind fogad be vendéget, ha oda megy.

– Akkor hát nem tudom, miért híják úgy?

– No, és nyelvész akar lenni? Azért híják fogadónak, mert itt az ember a fogától fizet adót.

Egyszer ebédnél a tisztelendő páter guardián mellett ülvén, a szolgálattevő egyéniség mindkettőjüket leönté paradicsom-mártással.

– No tisztelendő uram, mi sem hittük volna, hogy ma együtt legyünk a paradicsomban.

Ügyvédek számára mondok el felőle egy kis történetkét, a mikből tanulhatnak majd valamit; a ki nem ügyvéd, ne hallgasson ide.

Azt lehet belőle megtanulni, hogyan kell a nyügös clienseket a nyughatatlan sürgetőzésről elszoktatni?

A tekintetes urat híres ügyvédnek tartották, – a minthogy az is volt, – több előkelő család és nagy uradalom tartá őt rendes jogügyelőjének, így többi között ...y gróf is.

...y grófnak egyszer nagy jogbeli pöre támadt a v...i püspökkel, a minek szerette volna mentől hamarább végét látni.

A gróf pedig igen scrupulosus ember volt; a ki nem tudom honnan? azt vette a fejébe, hogy minden pernek felényi idő alatt vége lehetne, ha az ügyvédek akarnák.

Mire nézve semmit sem tartott a per kimenetelére nézve olyan elmulhatatlannak, mint szüntelen tudakozódni a fiscálisnál: hol járnak már, mit csinálnak már? mikor lesz már vége?

Egyszer a gróf beküldte a városba közeli falujából a kasznárját, hogy nézze meg, hogy kel a búza, árpa a hetivásáron? találkozzék az e...i zsidóval, alkudjék meg vele a gyapjura, vigyen fel egy őzet a tisztelendő misericordiánus uraknak és tisztelje őket a nevében; útközben azután, egy füst alatt, szóljon be a fiscális úrhoz is, hogy mennyiben áll már az a per? és sürgesse, hogy csak siessen már vele.

Azonkívül aztán még egy csomó commissióval ellátták, a nagyságos asszonynak kiesett egy kő a függőjéből, azt az aranyműves csinálja bele addig, míg ő ott lesz; a nagyságos úrfinak a szíjgyártónál megrendelt gyeplők kellettek; a tiszttartóné asszony az újmódi kalapért küldte a masamódhoz; a tisztelendő úr pedig a Pesti Hirlapra küldte be tőle a prænumeratiót, s a rector úr a Csehek folytatását kérte az iskolai könyvtárból. Estére pedig okvétlenül otthon kellett lennie, mert szombat van; az aratókat kell kielégíteni.

Szép feladat biz ez, de kasznár uram okos ember, a ki fel tudja osztani a dolgot, hogy minden a maga rendén következzék. Még az úton kicsinálta, hogy hová, hogyan és mikor jut el? Legelső dolga lesz az ügyvédhez beszólni, nehogy azt elszalaszsza, onnan felszalad a klastromba, átadja az őzet, ott meginvitálják szokás szerint ebédre; onnan elmegy a hetivásárra, megtudja a megtudandókat; azután jön az aranyműves, azután a szíjgyártó, aztán a masamód, aztán a prænumeratió, aztán a könyv; erre dél lesz, akkorra visszajut a klastromba, laute megebédel, onnan átfut a vendéglőbe, ott találkozik a zsidóval, fekete kávé mellett szépen megalkuszik vele, s ha mind ennek négy órára vége van, még vígan hazajut alkonyat előtt a kastélyba.

Ezt bizony szépen berendezé.

Tehát legelőször is az ügyvéd házához érve, ott megállítá a kocsiját; a kocsisnak meghagyta, hogy csak menjen a fogadóba, pontban négy órakor legyen készen, hogy rögtön indulhassanak. – Azzal belépett a fiscalishoz.

– Ah, tisztelt kasznár úr, hát mi jót hozott?

– Könyörgöm alássan, a méltóságos gróf úr megbizásából jöttem, ha méltóztatnék megmondani, hogy micsoda stadiumban áll már az a processus? mert tetszik tudni, hogy a méltóságos gróf úr nagyon nyughatatlan.

– Ah, nagyon örülök, hogy szerencsém van, igen szivesen szolgálok informatióval, tessék helyet foglalni kérem.

Azzal igen nyájasan, barátságosan leültette a kasznárt maga mellé a pamlagra, eléje tolván az asztalt és maga melléje ülvén, úgy, hogy az semerre el nem szaladhatott többé.

– Ime itt van a per; tessék nézni. Nagyon szép per, annyit mondhatok és még majd szebb is lesz. Tehát legelsőbb is, itt van az alperesi replica, tetszik látni?

A kasznár kezdett aggodalomba jönni. Tán csak nem akarja ezt a nyolcz tömött ívet itt előtte elolvasni?

– Maga a püspök irta; ismerem a conceptusáról. Mondhatom, hogy gyönyörűen van irva, olyan pompás dialectikával, hogy igazán párját lehet keresni. Tessék csak meghallgatni, édes kasznár úr…

Az édes kasznár úr elkezdett most egyszerre izzadni és fázni. Ej, ha ő azt tudta volna, hogy ilyen gonosz farkasverembe kerül, dehogy tette volna be az ajtón a lábát. A fiscalis úr egész gyönyörűséggel olvasá fel előtte a rettenetes iratot, de ő nem hallott abból egy betűt sem, mert mind az járt a fejében: hogy a hetivásár, meg az aranyműves, meg a szíjgyártó, aztán hát az őz és a tisztelendő urak, meg a masamód, meg a többi commissió? mikor végzi azokat el? mindenből elkésik! a piaczról elmennek, a collegiumban nem talál senkit, a postát bezárják; nem várják ebéddel; hogy a patvar akárhová tegye ezt az egész replicát! Futni pedig nem volt merre?

Denique épen délre harangoztak, mire a replica felolvasásának vége lett.

– No már most ajánlom magamat, lélekzék nagyot kasznár uram, felugorva a tüskékről, miken három óra hosszat ült, én ugyan elkéstem mindennünen. Most már ugyancsak szaladhatok nyakrafőre.

– Szaladni? Hová szaladna innen, drága barátom? Most következik még az, a mit én feleltem a püspöknek.

– De könyörgöm, még igen sok dolgom van, a mit el kell végeznem.

– Már, megtisztelem, ha a méltóságos úr informatió szerzésért küldte kegyedet, hát tessék teljes tudomást szerezni mindenekről. Azért csak üljön le megint.

A szerencsétlen férfiunak még tizennégy ívnyi feleletet kelle végig hallgatnia; hasztalan köhécselt, fészkelődött a helyében, hasztalan nézte minden perczben az óráját; a fiscalis könyörületlen volt; megértette vele az egész pert elejétől végig. – Az az, hogy megértette volna, ha az oda hallgatott volna; de a mint haladt az idő, annál jobban nőtt ennek kétségbeesése; már mindenünnen elkésett, már a zsidóval sem találkozhatik; már ebédre sem várják a tisztelendő uraknál; pedig az éhség egyre követelőbb gyötrelmekkel kezde föllépni nála, ki hajnalban reggelizett s tizenkét órai ebédhez van szoktatva; és most itt kell ülnie egy csomó papiros mellett és hallgatni – nem tudja mit? – és közbe-közbe rettegve számlálgatni, hogy üt az óra egymás után egyet, kettőt, hármat, négyet.

Ötödfél volt, a mikorra felszabadult a kínpadról.

– Már most méltóztatott megérteni elejétől végig a dolgot. Máskor is legyen szerencsém.

A kasznár nyargalt ki a házból, a mint eresztették. Mindenből elkésett; sem függő, sem gyeplő, sem kalap, sem könyv! a hetivásárnak régen vége volt; a zsidó is megunta várni, az is elment, s a vendégfogadóban sem kapott már ebédet; az őzet is visszavitte; mert csak épen annyi ideje volt, hogy készen álló kocsijára felvethesse magát s vágtasson haza, ha el nem akar késni.

Otthon aztán elmondta, hogy reggeltől délestig nem csinált egyebet, mint informatiót hallgatott, hanem már most adjanak neki valamit enni, mert mindjárt elájul.

Nem is ment ez többet a fiscálishoz a gróf pörét sürgetni!