XIV. AZ EMBEREK A CSIGÁK KÖZÖTT.

A Meleagrina Margaritifera igaz gyöngyei arra vették rá az embert, hogy foglalja el a tenger fenekét is, a mely pedig épen nincs az ő számára teremtve.

Mit ád a föld urának a tengerfenék?

Gyöngyöket: drága ékességet, miket koronák ágaiba raknak, mikkel oltári szent szobrokat diszítenek, miktől szép hölgyek még szebbekké akarnak lenni. Plinius idejében már a sandaljaikon is viselték azt.

A Crotalia volt a római hölgyeknél az egymás mellé akasztott fülönfüggő gyöngyök neve: monolinum az egy sor gyöngy, dilinum a kettő, trilinum a három soros; a harmadik sor gyöngynek már az egészen csupasz kebelre kellett leérni. Ilyen trilinuma volt Lollia Paulinának, mely arról volt nevezetes, hogy az apja Kis-Ázsiában kétszer szedte be az adót egy év alatt, azon szerezte leányának az ékszert. Az apa bürökkehelyt ürített, mikor az kisült rá, hanem a trilinum azért igen szépen illett Lollia Paulina keblére.

Kétszázezer ember foglalkozik a gyöngyhalászattal, kik igen rövid és nyomorú életet élnek.

Uj Cadix városa pusztán a gyöngyhalászat nyereményéből épült, s Cubagua szigete tizenötezer aranyat fizetett Spanyolországnak, mint vámot nyert gyöngyeiért. A kapzsi spanyol aztán úgy kirabolta a Meleagrina-telepeket, hogy végkép elvesztek onnan a gyöngyérek, s a Cubagua szigeten most csak halászmadarak laknak, s homokpuszta lett megint az egész.

A tengerfenék készpénzt is ád a föld urainak. Ez a Kauri: Cypraea Moneta; az a kis sárga csiga, a mit az afrikai parti népek, mint pénzt tartanak a forgalomban; a jó európai kereskedők aztán a japáni és maldiviai partokon, hol ez a csigafaj végtelen mennyiségben terem, de a hol senki sem tartja azt pénznek, hajófenékteherszámra szedik azt össze s viszik Afrikába s ott rabszolgákat vásárolnak rajta, a kiket megint Amerikában adogatnak el aranyért. 12000 font Kauri csigáért kaptak 600 rabszolgát.

A pompás Halyotisok érczfényű héjából chinai és jápán művészek csodaszép butorburkolatokat készítenek, a Nautilus Pompilius héja ivókehelynek szolgál, s egyértékü ezüstfoglalványával; a Placuna Placenta lapjait ablaküvegnek használják; a Fusus antiquus szolgál lámpás gyanánt; a Tritonium Variegatum harczi kürt, melynek hangja csodálatosan lelkesítő; az Ovula Oviformis az indus vezérek paizskirakatát s pánczélját képezi; a Pinna Nobilis sörényalaku Byssusát királyok és pápák viselik selyemöltönynek szőve; a Purpura szolgáltatja a biborfestéket a fejedelmi és bibornoki palástokhoz, a patriciusok köntösének szegélyzetéhez, három színváltozásban, miknek neve Tyrium, Amethystium és Conchylium; a phoeniciaiak, kik feltalálták (történetesen egy szerelmes asszony kis kutyája által) Dia Baphanak nevezték s a templomban őrizték; mert csak fejedelem és főpap számára való volt az.

Ez a Purpura nedve, míg az azt termelő állat él, sárgás fehér, mint a tejszin; ha a fehér gyolcsot megfestik vele, szép világos zöld lesz; ha aztán erős napsugár éri, átmegy a haragos zöldbe, majd sötétkékre válik, abból violaszinné alakul, s utóljára sötét biborvörösben állapodik meg. Ha akkor aztán forró vizzel és szappannal mossák, lángoló karmazsin pirossá lesz, s azt a szint sem időbefolyás, sem vegytani szerek el nem halaványítják többé.

A sepia sötét tintájából készítik a chinaiak a drága tusch-festéket, a minek a titkát kizárólag birják.

A gyöngyház-faragványok az egész földtekén százezernyi művésznek adnak életmódot. Egy Meleagrina-gyöngyház oroszlánalakú kinövését Keletindiában 40,000 forinton vették meg; s a pesti muzeumban egy oltárkép látható, melyben a gyöngyház önalkotta kinövése egy madonnát ábrázol a karján tartott Jézuskával.

A csigaország az inyenczek asztalának is szolgált terményeivel. Az ostriga az előkelő társaságok lakomáinak legbecsesebb alkatrésze. Az osztriga-zátonyok a tenger alatt kormányi és egyházi tulajdon s mivelés alá van vetve, mint az aranybánya. Angliában törvény által van biztosítva. A római költők és kritikusok sokáig folytattak a fölött nevezetes verses polemiát, melyik osztriga jobb, a brundusiumi, vagy a lucrini? S a vita úgy lett kiegyenlítve, hogy a magas uraságok brundusiumi osztrigákat hozattak, de pár hétig a lucrini öbölben hizlaltatták őket. Régi hires orvosok szerint nem is lehet egészséges ember, a ki minden nap osztrigát nem eszik. Nyersen fogyasztják őket, czitromot facsarva rájuk; a mi az osztrigára nézve nem dicsőség.

A Loligo is urak eledele, bár alakja nem igen ajánlatos; a forró olajban süstörögve adják fel a vendégeknek, azon frissen. Besózva pedig tonnaszámra szállítják az inyenczeknek. A Helix pomatiát musttal, borseprővel hizlalják urak számára, hogy jóizü legyen.

A szegény ember aztán össze-vissza nyalfal mindenféle csigabigát.

Marseilleben egész csigapiacz van, a hol úgy árulják a puhányokat, mint nálunk a gombát. Az Ascidiák, Musclés D’Istrés-k, a tengeri szilvák, a szivalaku morguék, a Venusok, miknek piaczi neve Clovisse; a Buccinumok, miket Gros Biousnak hínak, a Pattelák, a spanyol Arapedosok, az olasz Pesce Cannellák; a tengeri kökörcsinek, a Balanok, a Pectenek, Cardiumok, a Tridacnák mind a szegény emberek kenyerét képezik. Némelyük nem is igen jót tesz. A Mytilus némely időben görcsöket okoz; a Patellától megmerevednek az embernek a karjai és lábai, a Turbo viszketeget okoz az egész testben, a Murex nehéz izzadást, a Chama fejszédülést s őrjöngő mámort, a Halyotis hajfájást; hanem azért csak megeszik őket. Vannak szigetlakók a keletindiai oceanon, a kiknek minden élelmük csiga és kagyló.

Aztán szent és üdvös czélokra is szolgának a csigák: a Cypraea Aurora a Barátság szigetein érdemrendül szolgál, mint nálunk a Lipót-rend nagykeresztje; a Pecten Jacobaeust keresztyén zarándokok viselik köpenyeiken, védelmül a hitetlenek ellen; az Achatina Perdrix Keletindiában istenek oltárán szolgál; a Turbinella Pyrum tartja az olajat, melylyel a chinai császárt trónraléptekor fölkenik, s az igazgyöngy porrá tört gyógyszerével a nehéz nyavalyát gyógyitották.

De a legnagyszerübb, a mivel a tenger megajándékozta a földlakókat, az a csigagyüjtemények szenvedélye. Valóságos mánia volt az egy időben, mely egész Európán elterjedt, s különös góczát találta Angiában és Hollandban. A ritka, rendkivüli alaku csigahéjakkal mesés börzejátékot üztek. Egy-egy Scalaria Pretiosát 1000–1500 frankra árvereztek föl; egy Spondilus regius ára száz arany volt. Egy ép szálkákkal koszorúzott Venus Dione drágább volt egy paripánál; a Conusokba épen bele voltak bolondulva. Először a Conus Admiralis volt a legbecsesebb, azt fölülmulta a később feltalált Conus Admiralis Summus, azt megint detronálta a Conus Admiralis Arausiacus; utoljára mind valamennyit túlhaladta a Conus Cedo Nulli! Millió tallérok hevertek e csigahéjakban. Egy-egy megfordított csiga került elő, mely házát jobbról balra tekerítette, azt mesés összegekkel verték el egymás kezéről. Őrjöngés volt a csigahéjakkal, minő most a börzepapirokkal. Martini és Chemnitz hírhedett munkája, mely csupán a mult században ismeretes csigahéjakat irja le, mindannyinak szinezett aczélmetszetű képét is adva, a legdrágább természettudományi munka; az ára még most is ötszáz forint az egyetlen műnek! Ebből lehet hozzávetni, mily összege lehetett annak az olvasó közönségnek csigahéjakban, mely azt a munkát létrehozta?

A tengerfenék ennyi kincset adott a szárazföld lakójának!

… Hát valami egyebet még nem adott a tengerfenék a szárazföld urainak?

De igenis adott még nekik valamit; hanem azt a szárazföld urai nem köszönték meg a tengerfenéknek.