IV.

– Szép bajadére! szólt a lovag egy reggelen, midőn lábára állhatott s ép erőben érzé magát, hol van kardom? hol paripám? hol vannak harczoló seregeink?

– Kardod? felelt a bajadére, hajh! az kihullott kezedből a csatatéren; – paripád? hajh! azt golyók ölték meg alattad; – harczoló seregeink? hajh! azok elmentek messzire.

A lovag elbúsulta magát e szóra; három nap nem szólt a bajadéréhez, három nap nem ízlett szájának sem étel, sem ital.

A harmadikon azt mondá a leánynak:

– Gyere velem a bazárra.

A leány szót fogadott szépen. A lovag ment elől; ő kisérte, megfogva karját, mert még gyönge volt az és ingadozott.

Künn a bazáron ültek sorban a vén kereskedők, pipáikat térdeik közt tartva, s a mint Szaif végig ment közöttük a bajadérével, mondogaták egymás között: – szép leány, ugyan szép leány.

Szaif visszafordult e szavakra.

– Szép ugy-e? ugy-e szép leány? – – Ki ád többet érte? – –

A kalmárok, a kupeczek, a csiszárok és szatócsok odasereglettek e szóra s megnézegették a leányt közelebbről, megtapogatták haját: nem hamis-e? megdörzsölték arcza színét: nincs-e festve? megkérdezék tőle, mit tud?

A bajadére felelt szépen: tud tánczolni, énekelni, férfiakat mulattatni, asszonyoknak rabszolgálója lenni.

A kalmárok, a kupeczek, a csiszárok és szatócsok igértek érte ötszáz, – hatszáz – ezer dinárt; ekkor odajött egy nagy, izmos szerecsen férfi, jobbra-balra taszigálta őket s azt mondta:

– Háromezer dinár érte!

A kalmárok, a kupeczek, a csiszárok és szatócsok szaladtak szélylyel és ültek helyeikre vissza; a nagy fekete férfi pedig átvevé a bajadére kezét a lovag kezéből, tett helyébe egy erszény pénzt és elvitte őt magával.

És a bajadére olyan jó volt, hogy midőn utoljára ránézett Szaifra, még csak nem is könyezett…

Szaif pedig ment – fegyvert és lovat venni a kezében maradt pénzen, s ha utána nézett a leánynak, sírt ő helyette eleget.

– Mit siratod? vigasztalák a kalmárok, a kupeczek, a csiszárok és szatócsok. Elég jó drágán eladtad, háromezer dinárért.

– Lett volna csak kardom és paripám, sóhajta fel Szaif, nem adtam volna őt nem háromezer dinárért, de háromezer csillagért sem; sem háromezer húri szemeiért odafenn a hetedik menyországban!