VIII.

Lőn pedig néhány nap lefolyta után, hogy nagy hadi zajtól viszhangzottak az Elborús bérczei: az orosz fővezér maga jött Samyl ellen nagy erővel; száz ágyú, száz tűzokádó érczsárkány bömbölt az őserdők bérczfalai között s negyvenezer szurony lepte el a határokat.

Valami áruló keresztülvezette az oroszok ezredeit a hegygerinczek rejtek útain s Samyl kénytelen volt feladni a hegyszorost s bebocsátani rajta az orosz tábor főerejét.

Most, most légy ébren, most légy talpon cserkesz! soha ilyen közel nem volt még a veszély, soha ilyen erővel nem jött még ellened! Jőjjön, a ki jöhet, ne hagyjon otthon senkit, még az asszonyok is, még az öregek is mind fegyvert emelnek, tán még a holtak is felkelnek a sírból s eljönnek a csatatérre… csak te maradsz otthon egy magad Balkár bég!

Dargó vára előtt áll meg az ellenség; Samyl előtte huzódik mindenütt. A várat megostromolják; benne csak maroknyi férfi had áll, de a cserkeszek feleségei vannak ott; már rést lőtt az ellen dörgő ágyúival, a szuronyok tömegei a letört falaknak indulnak, de im a cserkesz nők állnak a réseken, kard van kezeikben, férfiak fegyvere, kebleikben férfi szív dobog s ott harczolnak bátran, ott esnek el hősien férjeik oldalán, s olyan mérges sebet ad az asszonykéz is, mint a férfiaké. Kőszikla hull, égő szurok ömlik az ostromlók fejeire alá; gyermekek, leányok olajat forralnak, köveket hengerítenek, azokkal küzdenek golyózápor között s dühödt tusa után vissza kell fordulni a vívó ellennek; nem emberek azok, a kikkel itt harczolt, hanem ördögök és tündérek! a szűz falakon diadalmasan lobognak a cserkesz asszonyok tarka fátyolai…

Hallod-e ezt Balkár bég? az asszonyok harczolnak a moszkó ellen! Az asszonyok a csatában vannak, csak te neked kell otthon maradnod!

Az orosz tábor nagyja az icskéri erdőben foglalt helyet.

Midőn az orosz fővezér sátorát leütteté, egy halomra akadt, melyen négyszegletű kő volt emelve s a kőre ez irva:

«E helyen esett el a cserkeszek kardjától négyezer moszkó!»

Tizenöt éve volt már azon esetnek, az orosz fővezér föltevé magában, hogy az akkor esett csorbát épen e helyen fogia kiköszörülni, s majd egy másik emlékkövet emeltet, melyre ez lesz irva:

«E helyen volt a cserkeszek utolsó csatája.»

A cserkesz is azt gondolta épen, hogy e helyen kell neki még egyszer megküzdeni az oroszszal, a hol még tán most is látszik a fák mohán a rá fecskendett orosz vér, a hol minden fa, minden kő régi harczok emlékjele, az új oroszok láthatják a fák kérgeibe vésett betüket, miket a győztesek végzett harcz után vágtak azokba; – nem a holtak nevei azok, hanem a megölőké, – s gondolhatnak reá, hogy ott minden fa tövében egy-egy eltemetett honfiok porladozik: rossz hely ez az oroszoknak.

Samyl chán egy reggelen összegyűjté harczosait, kik minden oldalról visszavonultak az oroszok elől s Dániel bey kiséretében szemlét tartott fölöttük. Az egész sereg csupa lovasság volt; alig tett nehány századot a szökevény lengyelekből alkotott gyalog légio, kik a szurony hatalmával iparkodtak megismertetni a jó cserkeszt. Többnyire csak karddal és lóval tudott az bánni, s ha rés mellett, várfalon kellett megállania, a kétélű harczi bárd többet ért kezében a szuronynál. A hosszú puska vállán csak védelemre való, harcz kezdetére; a két pisztoly és a hosszú kés az öv mellé dugva pedig a harczok végére, mikor a ló lerogyott már, a lovas a földön fetreng, midőn tiz-húsz sebből foly már a vér, midőn a kéz nem bírja már a kardot, akkor haldokló kézzel kilőni a pisztolyokat s végső vonaglással egyet döfni még a késsel a felülkerült ellen szívébe: erre való pisztoly és kés.

– Hát ez micsoda különös ember itt? kérdi Samyl, a midőn meglát egy lovon ülő férfit, a kinél sem puska, sem kard, sem övébe szúrt pisztoly és kés nincsen: csupán egy hajlós fűzfavessző van kezében, lehántva fehérre.

– Micsoda csodálatos ember ez? kérdé Samyl, reá mutatva.

A fegyvertelen férfi odalovagolt a chán elé és szólt:

– Szultánom! Én vagyok ama Balkár bég, avarok fejedelme, kit a moszkók ravaszul megesketének, hogy soha fegyvert ellenük nem fogok. Ime én megtartom eskümet, mert fegyvertelenül jövök a harczba! De él az Isten és látni fogja, hogy fegyvertelenül is harczolok az orosz ellen. Sem kard, sem lőfegyver engem nem védelmez, de állíts engemet azért a legelső sorba, azoknak sorába, kiknek meg kell nyitni a csatát, kik arra vannak hivatva, hogy holt testeikkel útat nyissanak az ellenség közé és én berontok az ellen közepébe, mintha minden kezem úgy tele volna fegyverrel, mint tele van szívem átokkal és keserűséggel.

Samyl hosszasan tekintett éles sasszemeivel a bég hevült arczába, azután megszorítá annak kezét s rábizta, hogy vezérelje a könnyű dzsidások ezredét. Ő, a fegyvertelen vezér, egy egész ezredet vezessen a csatában! Jaj lesz annak az ellenségnek…