VIII.

Este az opera-szinházban egy idegen hölgy vonta magára a közönség figyelmét. Az egész alak fejétől övéig egy brilliánt esőben látszott fürdeni. Öltözete a divat pompáját képviselte.

Hanem arcza oly rút volt, hogy még az exoticumok között is ritka példány.

Minden látcső felé volt szegezve, s mindenki fárasztotta magát és szomszédait annak találgatásában, hogy ki lehet az a rútak rútja?

Egy felvonás alatt mr. Sabron jelen volt az idegen hölgy páholyában, s vele szemközt ült le, sőt látcsövét is elkérte egyszer.

Azután ismét lejött a páholyból, s bevetődött a jockey-club páholyába, a hol már ekkor sokat tudtak rendkivüliségeiről.

Egy régi bizalmas ismerőse ezzel a kérdéssel fogadá:

– Ah, kedves barátom, mondd csak, ki az a hallatlan rút asszonyalak ott abban a páholyban, a kinél az imént látogatáson voltál? Valóságos szörny!

– Az a szörny: az én feleségem, felelt jó kedélylyel Jacinth, s hozzátevé: «valódi klenódium egy asszonyban!»

S azzal leült a feleségével szemközt, s elkezdte őt szemüvegezni.