Második Fejezet

(A Kopereczky család s főleg néhány szó az előbbi fejezetben szerepelt báró Kopereczky Izrael Izsákról.)

Kétségenkívül feltünik az olvasónak az Izrael Izsák kettős név s körülbelül így okoskodik:

Ha már az apja bolond volt, legalább a keresztszülőknek lehetett volna eszük. Micsoda hobort az, egy magyar bárót ilyen zsidó nevekkel megnyomorítani?

Pedig bizony nem voltak azok a keresztelő funkczionáriusok bolondok, se a papája, tudták ők azt, hogy mitől hízik a légy. Az Izrael Izsák neveknek épen olyan, sőt amolyanabb oka van, mint például a Tamás keresztnévnek a Szirmay-családban, vagy annak a hagyománynak a gróf Nádasdyaknál, hogy minden házukat mindenkoron náddal födjék, a mit annyira betartanak, hogy mikor a pesti palotájukat nem engedte a fővárosi tanács náddal födetni, mégis náddal födték, – csak tettek fölébe még egy zsindelyfedelet is.

Az Izrael Izsák keresztnévnek az az oka, hogy Kopereczky Károly a mult század elején Prágába kerülvén, mint huszárfőhadnagy összeállt ott egy kellemetes zsidó hajadonnal, mely vadházasságból egy fiú született, Móricz, s neveltetvén a zsidó ritusban és hitben, csak felserdült korában adoptáltatott Károly által, kinek kemény szivét a közelgő halál fuvallata melegité meg törvénytelen fia irányában. Ez a Móricz báró áttérvén a keresztény hitre s megkapván az őt illető magyarországi birtokrészt, megtelepedett az arany Prágában, kereskedelemmel foglalkozott (a vér, hiába, kiüti magát) s kivált mint katonai szállító roppant vagyont szerzett. A magyarországi gőgös Kopereczkyek mindamellett megvetették őt és sohasem érintkeztek vele, a mi főbosszúsága volt életének. Gyermektelenül halván el, bolondos végrendeletet tett, hogy vagyonának kamatait és mindennemű jövedelmét idők végéiglen a Kopereczky bárói nemzetségnek olyan tagjai élvezzék, kik a szent keresztségben az Izrael Izsák keresztnevet kapták és viselik, még pedig, a mennyiben több Izrael Izsák fordulna elő a családban, mindenkor a senior, a legidősebb Izrael Izsák báróé a vagyon jövedelme s csak a Kopereczky-család czímere felfordításával (vagyis magvaszakadtával) száll az egész tőke a katonai kincstárra. Katonák bőrén szereztetvén, legyen a végén megint a katonáké.

A Kopereczkyeket természetesen hidegen hagyta a végrendelet. Nem reagáltak. A pénznek még akkor szaga volt. Csak húsz évvel később, a fösvény Kopereczky Benedek (IX. Benedek a családfán), mikor már a prágai kamatok nagyon felszaporodtak és a családi birtokok erősen megfogytak, gondolta rá magát a legutolsónak született fiúgyereknél, kinek az anyjára erősen gyanakodott (egy az insurrekczióból visszamaradt nyelvmester volt szóban), hogy Isten neki, kereszteljék meg hát Izráel Izsáknak a kis porontyot.

Báró Kopereczky Izrael Izsák viselte is a nevet egészen húsz éves koráig, de akkor belátta, hogy ezzel a névvel nem lehet egy Kopereczky bárónak megélni Magyarországon; kigúnyolják, hep-hepet muzsikáltatnak neki, az úri kisasszonyok háta mögött azt mondják neki a «Haragszom rád»-ban: «Haragszom rád.» (Miért?) «Mert olyan furcsa neved van.» S összenevetnek lenéző ajkbiggyesztéssel. A megyei restoráczión nem választják meg semminek: a bemutatásoknál még a családtagok is szégyenlik magokat s elharapják a keresztnevet; magok közt is «Kéti»-nak nevezik a szerencsétlent (hogy t. i. két «i» van a neve után: Kopereczky I. I.) Kéti báró érezte, hogy ettől az átkozott névtől okvetlenül meg kell válnia, erre pedig épen csak egy mód volt, hogy főbelőjje magát s ezzel aztán egy füst alatt azt is bebizonyította apja előtt, hogy mégis igazi Kopereczky volt. Abban a tekintetben legalább, hogy nagy szamár volt, – a miről országszerte ismeretesek a Kopereczkyek – mutatja ezt a pozsonyi dietán szárnyra kelt pasquillus is, Kopereczky István követre vonatkozó:

Mivel nem vagy Deák, csupán Kopereczky
A nagy bölcsességtől ergo nem repedsz ki.

Igy mult el vagy húsz év. Sok idő egy család történetében. Azalatt bejött a váltó, vasút, a vasúttal a nagy fényüzés, pezsgők, havanna szivarok és most már nem Galilei mondta, hogy «mozog a föld», mert az ugyan meglehetősen közömbös volt míg csak ő mondta, hanem az volt a baj, hogy most már Kozsehuba János takarékpénztári igazgató (a Tivadar néhai apja) kezdte mondogatni tótosan, hogy «mozogja a föld». Lehetett pedig ezt a mozgást látni a takarékpénztári könyvekből, az árverési hirdetésekből és egyebek közt az elterjedt Kopereczky bárói család némely tagjainak mindég szükebbre szoruló háztartásából, szemlátomást kopottabb fogataiból és egyre savanyúbb ábrázataiból.

Nem csoda, hogy ebben a helyzetben az egyik Kopereczky (IX. Benedek) nagyot és merészet gondolt; rávetette magát arra az eszmére, hogy ő megváltoztatja a nevét «Izráel Izsák»-ra, ha lehet, de megpróbálja, ha nem is lehet. A kamatok annyira felgyülhettek azóta a prágai örökségnél, hogy ez már maga roppant garmada, de a puszta évi jövedelem is a harminczezer forintot kerülgeti. Nosza megindult kormányhoz, császárhoz, kijárni az új keresztnevet, püspök rokona révén magához a római pápához is eljutott és addig kilincselt, költött és rimánkodott, míg végre csakugyan megváltoztatták a keresztnevét valamely törvényesnek kieszelt formák között Izrael Izsákra, de a biróság kimondta, hogy néhai báró Kopereczky Móricz a király által is helybenhagyott végintézkedése a szent keresztségben nyert névre érvényes és nem a koronás fők audiencziáján szerzettre.

Uczczu lelkem teremtette, most aztán leesett a hályog a Kopereczky bárók szeméről, kezdték már belátni, hogy hohó, hiszen ez a név voltaképen nagy érték, és a mi fiúgyerek született a legközelebbi időben, az mind Izrael Izsák nevet nyert, úgy a katholikus, valamint a lutheránus ágaknál. Persze nem ütheti meg valamennyi az örökséget, de már a név egymagában is promesse, ajánlólevél bármely a világba lépő Kopereczkynek, ha nem nyitja is meg a kövér örökséget előtte bizonyosan, de legalább el se zárja és hitelt fakaszt a könnyelmübb uzsorásoknál. A hány Kopereczky családfő, annyi Izrael Izsák lett már most; igaz, hogy az örökségben csak egy ült, a szkipcsavai Kopereczky Mihály fia (épen abban az időben született, mikor IX. Benedek Rómában járt). Ezt most már úgy hívták a családban rövidesen, hogy «senior», pedig még csak most tanul járni, de ha meg talál halni, jön a sequens, az lesz akkor a senior, pedig most még csak szopik.

Nőttek csendesen, lassan az Izrael Izsákok, s már a kiskorban bizonyos gyöngédebb ápolásban részesültek a Kopereczky Józsefek, Mihályok, Benedekek, Györgyök és Jánosok között, sőt a folyton romló világ is többre nézte, elnevezvén őket «várandós Kopereczkyek»-nek, míg a keresztény keresztnevű Kopereczkyek a «kimaradt Kopereczkyek» gyüjtőneve alatt úsztak bizonytalan vizeken a boldogulás felé. Úgy, hogy idők folytán szivettépő dologgá vált a Kopereczky-szülőkre nézve, hogy csak az egyik fiúszülöttüket ékesíthették ilyen névvel. Ott voltak ő méltóságaik is, a hol az angol lordok, a kik könnyeket csorgatnak utóbb szülött fiaik bölcsőjébe, vagyis még rosszabbul voltak, mert az angol lordnak a második, sőt harmadik fiából lehet lord, ha elhalnak előtte az idősebbek, de a Kopereczky Györgyökből, Benedekekből, Mihályokból, hajh, sohase lehetnek Izrael Izsákok.

Bizony vérlázító, hogy a papok nem engednek több egyforma nevű élő gyereket egyugyanazon apától és anyától! Pedig egyik-másik Izrael Izsák meg is halhat időközben, s micsoda szívfájdalom az aztán, hogy a megmaradottakban egy se Izrael Izsák többé.

Hanem iszen a mit nem lehet, nem lehet, de miért nem lehetne megadni a módját legalább a szép hangzatra nézve? S egyszer csak kitalálta az egyik Kopereczky, a kinek már volt Izrael Izsák fia, hogy a következő fiacskáját megfordítva: Izsák Izraelnek keresztelteti. Ez ellen aztán nem lehetett a papnak semminemű kifogása, ezt a kánonok nem tiltják. Hiszen csak az kellett, hajrá, utánna a többi Kopereczkyek, a mi divat, divat; s lőn csakhamar majdnem annyi Izsák Izrael a családban, a mennyi Izrael Izsák volt eddig. A bárónők egyebet se csináltak, szülték őket rakásra.

Évtizedekig folyt ez ártatlanul, nem is látott ebben senki «dolus»-t, legfeljebb jámbor mulatságot, hanem épen most, történetünk idejében, hallatlan, micsoda kavarodás történik belőle, – ki hitte volna még akkor?

Legközelebb IV. Kopereczky Izrael Izsákra, Mihály fiára következett a seniorság. Most ugyanis egy tüdővészes Kopereczky III. Izrael Izsák (a lutheránus ágból) a senior, a ki folyton utazgat, a tavaszt keresi és a sirt találja meg rövid időn. Minthogy az utódlási igény még a senior életében bejelentendő, a mi egyszerüen a keresztlevél beküldéséből áll, s ez idő szerint IV. Izrael Izsák, Mihály fia, az előbbi fejezetben leírt hórihorgas vörös Kopereczky a legidősebb, el is vitte a nyáron személyesen a keresztlevelet Prágába. De tessék csak elképzelni, mi történt, már egy másik keresztlevelet talált ott. Az Izsák Izraelek közül, a kikre a kutya se gondolt, véletlenül előállt I. Izsák Izrael (XII. Benedek fia), hogy azt mondja, ő négy egész hónappal öregebb a hórihorgas vörös Kopereczky Izrael Izsáknál, tehát őt fogja illetni legközelebb a stallum.

A szerteszét élő Kopereczkyek általában, de különösen a legitim érzésüek megbotránkoztak e váratlan fordulaton (az Izsák Izraelekkel biró familiák kivételével), s többnyire jól megmosták a törvénytelen követelő fejét, ha találkoztak vele.

– Megbolondultál? Mit akarsz, szerencsétlen? Miféle nagyzási hóbort ez tőled? Hiszen nem vagy te Izrael Izsák! Te csak Izsák Izrael vagy barátocskám!

– Az mindegy.

– Ohó!

– No hát majd megmutatom, hogy mindegy. Két karakterisztikus zsidó névről van szó, s az örökhagyó intenczióinak egyformán felel meg, akár az egyik van elől, akár a másik van hátul.

Ennyiben állt az ügy s valóban igen kellemetlen volt I. Kopereczky Izsák Izrael váratlan föllépése, mert a vörös Kopereczkynek nagyon kellett az örökség. Csak nagy nehezen birta foltozni a szegénységet. A birtoka alig jövedelmezett valamit, hivatalt pedig nem vállalhatott, mert semmihez sem értett. Úgy nőtt fel, mint egy csikó. Nyilvános iskolába nem adták, az otthoni nevelését pedig a krapeczi kántor-tanítótól, Szlimák Józseftől nyerte. Mikor már olvasni megtanult (csoda, hogy megtanult) az apja közbelépett, hogy nem engedi tovább kínozni a gyereket. Hogy mit csinált, mivel töltötte idejét harminczhárom éves koráig (annyi idős most), bajos elősorolni. Voltaképen semmit se csinált, vadászott, lovazott, eljárt a szomszéd birtokosokhoz és a többi Kopereczkyekhez névnapokra, búcsúkra, lakodalmakra, szerette a parasztlányokat és a menyecskéket, kártyázott a környékbeli gentryvel, lovakat csereberélt a trencséni kupeczekkel, néha gyapju eladás idején Pesten is töltött egy-két hetet, hol a kaszinóban «jó spéczinek» tartották, ki szeretetreméltó abban, hogy jó képpel türi a gúnyolódást és a brutális kaszinói malicziákat. Atyja halála után átvette a krapeczi birtokot: kétezer hold hozzáférhetetlen erdőt és mintegy nyolczszáz hold szántóföldet, növelte apródonkint a rajta levő terheket, miközben türelmetlenül várta a prágai stallumot.

Ez a várandóság, bár megzavartatott, mégis nagyban emelte tekintélyét. Sőt, miután az a hír is keringett, hogy a Prágában elhelyezett tőkéket, az új senior idejében, ha az egy kicsit utána jár, a magyarokkal megbékült uralkodó átengedi hozatni magyar pénzintézetekbe, a hol ez idő szerint magasabb a kamatláb, ez a körülmény adta meg az impulsust, hogy a takarékpénztár Kozsehuba halála után, nem közönséges előrelátással, Kopereczky bárót választotta meg elnökének.

A tudatlanok vakmerőségével kapott utána, de a nemezis hamar utólérte, mert még el sem foglalta elnöki székét s már is híressé lett a pénzügyi körökben egyetlen mondásával.

Az igazgatósági tagokat, kik a választás hírét testületileg hozták meg, kitüntető szivességgel fogadta s cercleszerüen intézett hozzájuk leereszkedő kérdéseket.

– Nos tehát nagyon jól van; szivesen leszek az elnökük. Majd csinálok rendet. Mindent el fogok követni, hogy az önök dolgát megkönnyítsem. Sokat dolgoznak?

– Elég sokat. A forgalomtól függ.

– És mi az a sok dolog?

– Reggeltől estig jönnek az emberek.

– Úgy? És mit akarnak? – kérdezé csodálkozva.

– Kölcsönt akarnak felvenni.

– Micsoda? – riadt fel Kopereczky, fenyegetőleg emelve fel ökleit. – No iszen, majd adok én azoknak kölcsönt!

Az igazgatósági tagok hüledezve néztek össze s rögtön tisztában voltak az új aquizíczióval. Titokban azonban nem tartották a famózus kijelentést s csakhamar közkincsévé vált az emberiségnek, mint anekdota, bejárván az egész országot, kaczajt fakasztott mindenfelé. Sok becsületet nem szerzett vele a takarékpénztárnak, de szerzett magának még egy titulust, a «báró Stupiczky» nevet.

Mindez inkább tudatlanságból eredt, mintsem hülyeségből, s abból a szelességből, hogy nem tudta a tudatlanságát véka alatt tartani. Nagyképűnek kell lenni az embernek, másokat hagyjon beszélni előbb ott, a hol ő maga nem áll szilárdan. A tudatlanságnak csak egy takarója van – a nyelv; minek azt minduntalan mozgatni?

Ismerethiányaitól eltekintve azonban, elég magához való esze volt s veleszületett gavalléros gondolkozásmódja. Csakhamar belejött az elnökségbe, s a mint apránkint megismerte a dolgok csinját-binját, csakolyan jó takarékpénztári elnök lett belőle, mint elődei.