IX. FEJEZET. Utolsó percek. Egy új név.

Reggel öt óra volt. Hamuszürke fény világolt be a rácsos ablakon: Puss és a tábornok félig elalélva, bóbiskolva várták a sötét halált. A tábornok éppen azt számítgatta, hány percük van hátra, amikor a szemben lévő pad alól sajátságos, horkolásszerű hang ütötte meg fülüket.

Összehuzódva vártak. A hang ismétlődött.

– Mintha valaki horkolna a pad alatt! – jegyezte meg suttogva Puss.

– Egészen olyan – mondotta a tábornok. – És ennek csak egy oka lehet…

– És ez?

– És ez az, hogy csakugyan horkol valaki a pad alatt.

Ebben a pillanatban megragadta Puss karját. A pad alól hirtelen egy vörös fej jelent meg és két szemével kísértetiesen, borzasztó kifejezéssel meredt reájuk. Vörösesbarna, sajátságos föveg vette körül e fejet, melynek elől kerek bádoglapocska képezte idegenszerű díszét. E bádoglapon pedig titokzatos jelvény gyanánt állott e szám: »333«.

– Figyelj! – suttogta a tábornok.

Visszafojtották a lélekzetüket.

– Gentóg! – mondotta a fej, mintha tompa sírboltból jőne a hang.