XVIII. FEJEZET. A jegyeket!

A tábornok zsebébe nyult és szótlanul nyujtotta át a két jegyet, melyet a hor-Dhártól kapott. A magas, sötét férfi marokkal beleragadott és vad, mohó vággyal emelte szemeihez. Azután rekedt ordítás szakadt ki tüdejéből.

– Hiszen ez már használt jegy! – bőgte dühödten. – Mars, mars, lefelé!

Hogy a következő pillanatokban mi történt, arról egyikük se tudott számot adni. Ellenállhatatlan erő ragadta meg őket – egyszerre mintha a levegőben lettek volna. Egy recsegés, egy zuhanás – és a Villamos eldübörgött előttük.

És most itt álltak, élelmiszer, víz, remény nélkül: elhagyva és tanácstalanul – itt álltak a Körút-sivatag közepén.

És nem messze tőlük a legborzasztóbb sötétség, vadság és rémület tanyája – nem messze tőlük az egymástevő Irokéz- és Ujságh-Irokéz-indiánok irtóztató életének színhelye – a New-York!